fbpx

Kosválogató

0

A muflon legjellegzetesebb küllemi bélyege a szarv, melyet jórészt a kosok viselnek, de egyes állományoknál – eltérő arányban – a juhoknál is előfordul. A különbség közöttük az, hogy míg a fiatal kosoknak háromélű a szarvuk, addig a juhoké kivétel nélkül mindig kétélű, leginkább egy rövid kardpengéhez hasonló, és csak kivételes esetben, meglehetősen ritkán haladja meg az arasznyi, nagyjából 15-18 centiméteres hosszúságot.

A szarv fejlődése a homlokcsont növekedésével kezdődik, s a kosbárányokon 3-5 hónapos korban, június-augusztusban már szemmel is jól látható.

Az érettségi korig a selejtezésnél többféle szempontot kell figyelembe venni. Ha a kosbárány szarva nem éri el, vagy csak kevéssel haladja meg a fül hosszát, decemberben vagy januárban mindenképpen el kell ejteni. A szarvhossz növekedése, azaz mérete a későbbiek folyamán viszont már nem lehet kizárólagos döntő szempont.

A hároméves kosoknál már a körív alapján is tudunk valamelyest képet alkotni az adott egyed képességeit illetően, s ítéletet mondani felette. Ekkor kell terítékre hozni a kisívű, 30 centiméter alatti szarvat fejlesztő kosokat. 4-5 évesen már nagy biztonsággal megismerhetők a normálistól eltérő csigaformák. Ilyen rendellenesség a hátra (tarkóba), a nyakba vagy az áll alá növő („öngyilkos”) szarvalakulás, valamint a feltűnő aszimmetria. Ebben a korosztályban lőhető a szűk, 40 centiméter alatti vagy túlterpesztett szarvú kos is.

Túlterpesztett csigájú (argali típusú) muflonkos

Nyakba növő szarv

 

Életkortól függetlenül sohasem kívánatosak (sőt: minden esetben elejtendők) a törött csigájú vagy erőteljesen töredezett szarvvégű kosok, és azok az egyedek, melyek kifelé hajló fejdíszt viselnek.

A szarv növekedése időszakos, az év vége felé – október- november – megáll, és a szarutömlőn kialakul az évgyűrűnek nevezett körkörös befűződés. Az éves erősebb befűződések közötti egyedenként változóan finomabb, durvább barázdák, az úgynevezett havi gyűrűk találhatók.

A növekedési ritmus a hormonszabályozással függ össze. A körméret – az évgyűrűknél mérve – 4 évig rohamosan vastagodik, majd a vastagodás erőssége csökken, 6-7 éves korban éri el a maximumot, ezután viszont a havi gyűrűk besűrűsödése, finomodása miatt kismértékben csökken. A hossznövekedés szintén csökken a korral és 7-8 éves korban már csupán 3-6 centiméter.

Fiatal kos ígéretes ívalakulással

A juhok közül elejtendők a gyenge kondíciójú, betegségre gyanús, borzolt szőrzetű egyedek. Ezen felül lövendők a gyenge bárányt vezetők és az öreg, rangsorban hátrébb állók is. A nőivarúak zömének az életkora a fejrajzolat alapján jól becsülhető, előfordulhatnak azonban olyan egyedek, amelyek fejrajza (maszkja vagy másnéven álarca) már fiatal korban világos színezetű, ezért a testalkatot is figyelembe kell venni a korbecslésnél, majd összbenyomás alapján dönteni a lőhetőségről.

A szarvat, szarvcsapot viselő és szarvdudoros anyajuhok a szakemberek szerint kímélendők, mert ezeknek a szarv növekedését örökítő genetikai képességük valószínűleg jobb, mint tarfejű társaiké! (Bár egyes állományok kezelői kifejezetten károsnak tekintik a szarvalt nőivarúak jelenlétét, s meggyőződéssel vallják, hogy ez tulajdonképpen hormonális eredetű rendellenesség, mely így negatív hatású lehet a vehemépítésre vagy a tejtermelésre nézve.

Nagyívű csigával rendelkező érett kos

 

A cikk a Magyar VADÁSZLAP 2017. novemberi számában jelent meg.

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*