Vendégvadászként és kísérőként egyaránt sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg önmagunkat, ha tudjuk, hogy melyik szerepben miként kell viselkednünk…
A vendéget illik tiszta terepjáróval várni, ám mivel vadászautóról lévén szó, ez nem könnyű, de az utastérben nincs helye az üres flakonoknak, kilőtt töltényhüvelyeknek, mint ahogyan a csuromvéres plató sem éppen épületes látvány.
Ha nem visszajáró vendégről van szó, a kísérő tudakolja meg, volt-e már az illető a környéken vadászni, lőtt-e az adott vadfajból korábban, mióta vadászik, milyen kaliberű a puskája, milyen lőszert lő, hányszoros nagyítású a céltávcsöve, használ-e lőbotot? Az ezekre adott válaszok nagyjából el is döntik a stratégiát, és meghatározzák a vadászati módot, az optimális területrész kiválasztását, valamint a lőtávolságot.
Induláskor – a félreértések elkerülése érdekében – figyelmeztetni kell a vendéget, hogy tokban vagy abból kivéve készítse a puskáját az autóba. A vendéglátónak kutyakötelessége tiszta, vadászias öltözékben részt vennie a vadászaton, a szakadt, véres, sáros ruházat tudniillik ellenérzéseket kelthet.
A kísérő is vigyen magával puskát! Utánkereséskor vagy kegyelemlövésnél egy feszült, ideges, kapkodó, vadászláztól túlfűtött vendég gondot okozhat. Ráadásul előfordulhat, hogy a bérvadász vonakodik bevinni a puskáját sebzett vad után egy kökényes, galagonyás sűrűbe, nehogy megkarcolódjon…
A járműből kiszállva a kísérő ad utasítást a puska betöltésére, odafigyelve, nehogy az tűzkész állapotban maradjon! Hagyományos hordmódnak az tekinthető, ha a golyóst vagy sörétest puskaszíjon, a bal vállunkon, torkolattal előre és felfelé viseljük. Ha menet közben csendesebb járásra kell inteni, rá kell valamiért szólni a vendégre, minden esetben udvariasan tegyük!
A magaslesre mindig a kísérő megy fel elsőként, a vendég csak utána! Cserkelés közben ugyanez a sorrend: elöl megy a „vezető”, hiszen ő ismeri a területet. Ha messzinek tartja a vendég a vadat, meg lehet próbálni közelebb óvatoskodni, nem szabad mindenáron „távlövésre” biztatni! Ne feledjük, a vadászias lőtávolság felső határa 150, legfeljebb 200 méter!
A lőtt vadat a kísérő felvezetésével kell megközelíteni, amíg egyértelművé nem válik, hogy a zsákmány megvan. Ekkor, az utolsó néhány méteren az elejtőt kell előreengedni, hogy birtokba vehesse a vadját.
A cikk a Magyar VADÁSZLAP 2021. februári Aggaték mellékletében jelent meg.
