fbpx

Törethasználat az erdőn – II. rész

0

A hagyományos jelzőtöretek jóval kevésbé töltenek be kulcsszerepet a modern vadászvilágban, mégis érdemes tudnunk róluk egyet s mást, már csak a vadászati hagyományaink életben tartása okán is. Az előző részben már foglalkoztunk néhány, a németajkú hagyománykörben ismeretes törettel, melyek helyes használatát annak idején Walter Frevert írta le Vadászati szokások című könyvében.

A különböző irányjelző és rálövéssel kapcsolatos töretek mellett érdemes tudni pár helyjelző töretről is.

A társasvadászatokon, amennyiben nincs magasított lőállás, és a ,,stand” tulajdonképpen a földön van, a kialakításhoz két nagyobb gally szükségeltetik. Az egyik a karhosszúságú főtöret, a másik pedig a félig lehántott leállóhelyet jelző töret, amit a földbe szúrunk. Az elálló vadásznak a két gally közé kell beállnia, ez képezi az ő lőállását. Fontos, hogy a vadász háta mögött lévő főtöretet úgy helyezzük el, hogy annak ágvége abba az irányba mutasson, amit a vadásznak a hajtás lefújása után követnie kell, hogy eljusson a gyülekezőhelyre.

Példa: Az elálló vadásznak a lefújás után balra kell indulni

A hajtások elemét képezi még a várakozást jelző töret, ami két keresztbe tett, karhosszúságú ágból áll. A hagyomány szerint ezek az ágak nincsenek meghántva. Ennek a jelzésnek a funkciója, hogy kijelöli a helyet, ahol bármilyen okból várakozni kell, így például a hajtások közti gyülekezőhelyet is. (A társaságok gyülekezőhelyét egyébként nem csak egy, hanem három egymás mellett elhelyezett várakozást jelző törettel jelölik.)

Amennyiben egy vadász előre megbeszéli találkozóhelyét egy társával, de valamilyen okból nem tudja ott megvárni őt, szintén ezt a töretet helyezi el, hogy a vadásztárs tudja, hamarosan visszaérkezik az illető. Amennyiben azonban az egyik fél feladja a várakozást, ezt úgy tudja jelezni, hogy a két keresztben lévő ágat meghántja késével, így a másik tudja, hogy hiába várakozna rá az adott helyen.

Példa a veszélytöretre

Végül, de nem utolsó sorban az egyik (funkciójából fakadóan nem véletlenül) legfeltűnőbb töretjelzés a veszélytöret. A vadászterületen ezzel lehet felhívni a figyelmet például a közelben élesített csapdára, de ,,lezárhatóak” vele azok a nyiladékok, utak is, ahol éppen vadászat folyik, így nem tanácsos használni őket.

Veszélytöretet úgy tud készíteni a vadász, ha egy vékonyabb ágat a csúcsot kivéve szinte teljesen lehánt, hogy az minél jobban elüssön világító színével a környezettől. Ezután az ágat kör alakúra hajtjuk és jól látható helyre, például egy szemmagasságban lévő faágra akasztjuk.

 

Ennél a törettípusnál azonban érdemes észben tartani, hogy csak a vadászatban járatos embereknek tudunk üzenni vele, akik ismerik a jelentését. Viszont ha ilyet látnánk az erdőben, érdemes mindenképpen óvatosnak lenni.

A töretek pontos ismerete segít minket a hatékony kommunikációban, és kimondottan vadászias, főleg az adóvevős, mobiltelefonos megoldásokhoz képest. Amennyiben pedig mindnyájan tudjuk, hogy melyik jelzés mit jelent az erdőn, sokszor akár hatékonyabb közlésforma is lehet. És hogy jelentésüket megismerjük, nem kell mást tenni, csak olvasni!

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*