Mától, azaz 2023 február 15-től változott az ólomsörét használatának jogszabályi korlátozása Magyarországon. A vizes élőhelyeken már nem csak a használata tiltott az ólomsörétet tartalmazó lövedékeknek, hanem azok hordozása is.
Hazánk vizes élőhelyein 2005 óta tilos az ólomsörét használata. A vizes élőhelynek minősülő területeket a 79/2004 FVM rendelet tartalmazza, melyet az EU felülír az 1907/2006 EK rendelet módosításának életbe lépésével.
E rendelet fényében kibővül a vizes területek definíciója, felülírva a jelenlegi Vtv-ben és Vhr-ben rögzített rendszert. A definíció így hangzik:
„vizes élőhely: természetes vagy mesterséges, állandó vagy ideiglenes mocsár, láp, tőzegláp vagy vízterület, melynek vize álló vagy folyó, édes, félsós vagy sós, beleértve az apálykor hat métert meg nem haladó mélységű tengervízterületeket;”
Ez így földi halandóknak meglehetősen nehézkes értelmezést eredményez, ugyanis így akár az egy-egy nagyobb esőzés után is bármely vadászterület vizes élőhelynek minősülhet. Emellett a rendeletben megjelenik a ,,hordozás” fogalma is, ami „magánál tartás vagy bármely más módon, illetve eszközzel történő szállítás.” Így hát a jogszabálysértés akkor valósul meg, ha a vizes élőhelyen vagy annak közelében, kvázi a ,,vizes élőhelyre tartva” a vadász zsebében ólómsörétes töltények lapulnak.
Egészen pontosan így szól a rendelet:
„ha a lövészet során vagy annak részeként vizes élőhelyeken, vagy azok 100 méteres körzetén belül sörétet hordoz, a szóban forgó lövészetről vélelmezni kell, hogy vizes élőhelyen történő lövészet, kivéve, ha a szóban forgó személy bizonyítani tudja, hogy más típusú lövészetről van szó.”
Ezesetben ha a vadászat közben a vizes élőhelyen vagy annak 100 méteres körzetében a vadász tart magánál ólomsörétet, akkor arról a vadászatról és az aközben tett lövésekről vélelmezni kell, hogy a vadászat a vizes élőhelyen valósult meg, kivéve, ha az illető ennek ellenkezőjét bizonyítani tudja. És az sem megoldás, ha mi vadászunk, és az ólomsöréteket átadjuk közben hordozásra nem vadászó társunknak, ugyanis „annak a személynek, akinél sörétet találtak, nem feltétlenül kell azonosnak lennie a lövészetet végző személlyel.”
Megjegyzendő, hogy az EU rendelet magyar fordítása nem tökéletes, sőt, túlterjeszkedik az eredeti szövegen a szállítás definiálása tekintetében, ez későbbi korrekciókra szorul – írja a kapszli.hu.
Mivel jelenleg a szankcionálás nem terjed ki kifejezetten a szállításra és az ólomsörét használatára, biztosan nem lehet tudni, mire számíthat a szabályszegő.
A magyar jogalkotó általános álláspontja szerint az EU rendelet szigorítása indokolatlan és szakmaiatlan, és felesleges a nemzetközi egyezmények által egyébként is védett területeket még szigorúbban védeni.
