Tudták, hogy Magyarországon csak a regisztrált orvvadászati bűncselekmények felének sikerül pontot tenni a végére? És azt, hogy a vadászkutyák nagyobb biztonságot adhatnak a vadőröknek, mint azt elsőre gondolnánk? Sok más mellett ezek a témák is szóba kerültek „A hazai vadegészségügy és vadgazdálkodás aktuális kérdései 2023” című konferencián, melynek az Állatorvostudományi Egyetem adott otthont március 30-án.
,,…a legocsmányabb dolog.”
Prof. Dr. Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora velős mondatokkal kezdte köszöntőjét, melyben kijelentette, úgy véli, az orvvadászat az egyik legocsmányabb dolog. Ezzel a kijelentéssel bizonyára mindannyian tudunk azonosulni. Őt követően a többi kiemelt vendég is elmondta köszöntőjét, és bár az elején felhívták mindenki figyelmét az időkeretek betartására, ez már az első programpontnál kudarcba fulladt. A másik legfontosabb mondat Dr. Jámbor Lászlótól hangzott el, mégpedig, hogy az orvvadászok bűncselekményei nem csak a vadgazdákat érintik.
A vadorzás kultúrája és a fellépés nehézségei
Első előadásában Marghescu Tamás, CIC nagykövet kiemelte, hogy ha tehetné, ,,nyelvújítást” hajtana végre, mivel az orvvadász kifejezésből úgy tűnhet a laikus szemlélőnek, hogy ezeknek a bűncselekményeknek köze van a vadászathoz. Holott épp ellenkezőleg, a vadászok a rabsicok legnagyobb ellenségei. Hangsúlyozta, hogy amíg a vadász az egyensúly fenntartására törekszik, a vadorzók pusztán kizsákmányolják a természet adta kincseket. Ezzel a különbséggel sajnos sokan nincsenek tisztában…
Előadásában szót ejtett az vadorzás kultúrájáról, és arról, hogy sok esetben ez megélhetés kérdése a bűnözőknek, és nem a trófeájáért, hanem a húsáéért ejtik el a vadat. Beszélt az afrikai vadorzásról is, melynek alapja a kereslet, és ha a legális vadászatot kiűzik Afrikából, akkor egyrészt nem lesz ki fenntartsa a vadállományt, másrészt nem lesz miből pénzelni a veszélyeztetett állatok vadorzók elleni védelmét.
A szervek is beszámoltak
Arról, hogy magát az orvvadászatot miképpen lehet szankcionálni a bíróságon, Prof. Dr. Elek Balázs adott előadást. Beszámolóját azokkal a dilemmákkal kezdte, amikkel meg kellett birkózni, hogy a vadorzást önálló bűncselekménnyé nyilvánítsák. Mivel az orvvadászat nagyon sok rétű kárt okozhat, sem a lopás sem az állatkínzás nem fejezi ki kellő mértékben az egyes esetek súlyát. Emellett ismertette, hogy magán az orvvadászat tényállásának megvalósulásán belül is változóak az ügyek, egyedi eset például:
- a tiltott optikák használata
- a vadászati kvótán felül lövés
- a vadászati naplóval kapcsolatos magánokirat-hamisítás
Bár ez nekünk laikusoknak talán nehezen emészthető téma, gondolatébresztőnek ideális volt.
A rendőrség részéről Dr. Farkas Éva ismertette az orvvadászati bűnesetek tendenciáit. Ahogy láthattuk, a statisztikák szerint évente átlagosan 100 orvvadászati esetet regisztrálnak, bár e tendencia lassan csökkenést mutat. Ami viszont továbbra is nehézséget okoz, hogy az elkövetőket azonosítsák, ugyanis ez csak az esetek felénél sikerül.
Amit viszont érdemes megjegyezni, hogy a regisztrált orvvadászati bűncselekmények 74 (!) százalékában nem vadász az elkövető.
Negyven év gyakorlat – tapaszalatok a rabsicokról
Érdekes előadást tartott a vadászok részéről Agyaki Gábor, az OMVK hivatásos vadász alelnöke. Ismertette, hogyan működnek a gyakorlatban ezek a bandák. Ahogy elmondta, általában két autóval dolgoznak éjszakánként, az egyikből kifigyelik a vadat fegyver nélkül, elkerülve a lebukást, majd a másik fele a csapatnak később, az ellenőrzött terepen elejti és összeszedi a zsákmányt.
Agyaki Gábor beszélt saját “élményeiről” is a jelenlévőknek és figyelmeztetett, általában a vadorzók börtönviseltek, félnek, éppen ezért kiszámíthatatlanok, így csak a rendőrség kíséretében érdemes nyíltan fellépni ellenük. Arra buzdított, hogy saját biztonságunk érdekében maradjunk a csendes kifigyelésnél, a rendszámok felírásánál. Viszont egy keveset hallott megoldási javaslattal is előrukkolt arra az esetre, ha mégis orvvadászba botlanánk az erdőn. Ez pedig – az ő szavaival élve – a szolgálati kutya. Elmondása szerint ugyanis a rabsicok nagyon félnek az ebektől, és könnyen visszariadnak már csak a kutyák jelenlététől is.
Előadását azzal zárta, hogy senkinek se legyenek illúziói arról, hogy az ő kerületében egyáltalán nincs orvvadászat, és mindig legyünk körültekintőek.
Dezoxiribonukleinsav a vadászok szolgálatában
Dr. Zenke Petra, az ÁTE tudományos főmunkatársa ,,Genetikai vizsgálatok alkalmazási lehetőségei az orvvadászat felderítésében” címmel tartotta meg előadását. Úgy vélem, ebben a prezentációban iskolapéldáját láthattuk annak, hogyan kell egy tudományos, száraz témát közérthetően és érdekesen átadni a hallgatóságnak. Ismertetőjében elmondta, a sejteknek két DNS-t tartalmazó alkotóeleme van, a sejtmag és a mitokondrium. Ezek azért fontosak, mert a mitokondrium DNS-száljából azonosítható a faj mellett az anyai származás, a sejtmagéból pedig a származási vizsgálat és az egyedi, ivari azonosítás.
De mi haszna ennek a gyakorlatban? Nos, erre is több példát hallhattunk.
- Fajazonosítás során meghatározható az elhullás ideje
- Orvvadászok elfogásánál a vadászati kár megbecsülése: a fagyasztóban lévő húsokról megállapítható lesz, hogy egy, vagy több vadból származik
- legális vadászok zsákmányainak ivari ellenőrzése: megbizonyosodhatunk róla ivarszerv és fej nélkül is, hogy senki nem lőtt bikát tarvad helyett
Emellett a DNS-vizsgálat másképp is segítségére lehet a vadászoknak.
Például a pedigrévizsgálattal visszaellenőrizhető, hogy egyes elejtett kapitális gímbikák szabad területről vagy tenyészetről származnak-e.
Végül, de nem utolsó sorban pedig Dr. Zenke Petra megemlítette, hogy a farkas és a kutya kártételét is egyértelműen meg lehet különböztetni ilyen vizsgálatok fajazonosításai során. Talán ez volt az a pont, amire mindenki felkapta a fejét a teremben, hiszen ilyen (nyilvánosan elérhető) vizsgálati eredményekre mindnyájan kíváncsiak lennénk…
Összegzés
Azt hiszem, elmondható, hogy a konferencia felért a várakozásoknak, aki megjelent, amellett, hogy ismerőseivel találkozhatott, sok hasznos információt gyűjthetett a tanácskozáson. Az előadások gondolatébresztőek voltak, aki akart, haza tudott vinni egy-egy gondolatot az Állatorvostudományi Egyetemről. Talán ezért igazán fájó, hogy a protokollköszöntők végighallgatása után sok megjelent távozott a teremből…
