A tavasz utolsó hónapjában a vadkárelhárítás mellett egyetlen vadászöröme van a puskaforgatóknak… Azonban ez a vadászöröm a kellemes napsütéssel és az illatos tavaszi levegővel a legkülönbek közül való. Ez nem más mint az őzbakvadászat.
Vadászként viszont nem csak a cserkelőutakat kell járni, hanem gazdálkodni is az őzekkel. A vadászterületek bakjainak kategorizálására és számontartására pedig Balogh János tollából olvashatnak egy bevált gyakorlatról.
Emellett vadászsajtóban ritkán emlegetett témaként tollvégre tűztük a parókás bakokat is, mely agancsok kialakulásáról, szerkezetéről a 12. oldalon írtunk.
Sokat vitatott téma publicisztikánkban: gyilkosok-e a vadászok? A válasz igen, de érdemes ennél az egy szónál jobban belegondolni a témába, melyet a 28. oldalon meg is tettünk…
Fegyveres rovatunk a szokásosnál kurtább, de annál tartalmasabb: régen divatos, mára kifutó kaliberekről, illetve a Blaser legújabb, mondhatni szokatlanul tradicionális és kimondottan elegáns sörétes fegyveréről szólunk.
Kedvezünk a vadászkutyák szerelmeseinek is, hisz a Vadászlap hátsó hasábjain szót ejtünk az erdélyi kopó kalandos és időnként hányattatott történelméről, illetve Farkas László jóvoltából folytatjuk “Merre tovább magyar vizsla?” című cikksorozatunkat.
Nem érdemes kihagyni, hiszen az idei év egyik legsokszínűbb lapszámát foghatják kezükben hamarosan a kedves olvasók!
