Rekkenő a hőség, a pocsolyák, vizes árkok, kisebb patakok, erek kiszáradtak. Eső híján kitikkadnak a füves vegetációval borított területek is. A madarak elhallgatnak, és úgy tűnik, kiürült a határ. Életnek csak napnyugtától napkeltéig van nyoma.
A legnagyobb kihívás a vadgazda számára a víz biztosítása, amit sajnos csak kevesen vesznek komolyan. A júniusban kihelyezett önitatók környékén – természetes vízforrás hiányában – hatalmas a forgalom, amit a víz fogyása és a kihelyezett vadkamerák is bizonyítanak. Nagyon fontos, hogy a vízellátásnak folyamatosnak kell lennie, mert ellenkező esetben több a kára, mint a haszna.
Ebben a hónapban zajlik a gabonaaratások zöme és az apróvadban okozott károk jelentős része is. A kiszorító aratás ismeretlen fogalom a gépkezelők és az agronómusok számára. Marad a táblából való vadhajtás, amire júliusban szinte lehetetlen embert találni. A tarlókat néhány napon belül elmunkálják és az élőhely egyik napról a másikra megszűnik létezni. Ez olyan az apróvad számára, mintha mi, egy reggel a sivatagban ébrednénk. Mindenképpen érdemes lenne rábeszélni a gazdákat, hogy tarlónövényként olyan növényeket vessenek, amelyek esetleg lédús vagy virágzó kultúraként táplálják az apróvadat, méheket. Ilyen növény a káposztarepce, facélia, takarmányborsó, tarlórépa, különböző tarlókeverékek, amelyek vetőmagját biztosíthatná a vadgazda és a méhészek.
Aratások után ajánlatos elkezdeni a mezei nyulak etetését lédús takarmánnyal, amit kis kupacokban vagy kiszórva végezzünk. Fontos, hogy amíg nem zöldülnek a tarlók vagy a másodvetések, addig ne hagyjuk abba. Természetesen a fogyást ellenőrizni kell.
Az előnevelt fácánok kibocsátásának zöme ebben a hónapban történik, 24 órás feladatot adva a hivatásos személyzetnek és a gondozóknak.
A lesekhez vezető utakat érdemes kitisztítani azokon a helyeken is, ahol évközben senki sem vadászik vaddisznó hiányában, mert a hónap végén kezdődő üzekedéskor jó hasznát vehetjük a hívóvadászat során.
A tarlóktól nem elszakadva, érdemes megjegyezni, hogy az éjszakai lámpázások megmutatják fehéren-feketén, milyen munkát végeztünk a tavaszi dúvadazással. Akiknek a tarlóin sok rókaszempár csillog a fényben, bizony nagy csodákra ne számítsanak a téli nyúlvadászatokon és érdemes elgondolkodni, hogy miért fizetnek lődíjat a süldőrókákért. Nem biztos, hogy „pajzsra kell emelni” azokat, akik erre az időszakra időzítik a rókavadászatot.
***
Egyik oldalról nagyon várt, másik oldalról „rettegett” hónap. Várjuk, mert mindent várunk, ami jó, és még előttünk van. Júliusban már megkezdődhet az üzekedés, valamint a napraforgók és kukoricatáblák melletti „nagyüzem”. És pont ez, a kukoricák melletti „nagyüzem” az, amitől minden vadgazda fél. Ugyanis a legtöbb vadásztársaság létét az határozza meg, hogy mennyire sikerül kivédeni a kukoricás-vadkárt. Nagyon figyeljünk rá, hogy amikor már a kukorica tetején megjelenik a címer, vele egy időben jelennek meg a csövek is. Hogyha ilyenkor, akár csak pár napig nem figyelünk oda, akkor már igencsak nagy hátrányból fogunk indulni a vadkárelhárítással. Eleve a disznók néhány nap alatt is hektáros nagyságrendű károkat okozhatnak, illetve, ha már egyszer megízlelték a tejes kukoricát, akkor nincs az a „pénz”, amiért kihagynák az éjszakai kukoricalátogatást. De hogyan lehet mindezt kivédeni? Négy méter magas betonfal körbe a táblán… Az a tuti. Komolyra fordítva a szót, nem könnyű olyan módszert találni, ami költségben nem rúg az égig, és kielégítő eredményt lehetne vele elérni. De nézzük csak végig ezeket. Korábbi hónapokban már emlegettem a különböző szaghatású kémiai vadriasztószereket. Nagyon fontos, hogy azokat hetente frissítsük, és váltogassuk, mert igen könnyen megszokja a vad. Okos dolog – és nem ma találták ki – a villanypásztor, bár tapasztalat, hogy egy tejesedő kukoricacsőért egy-egy disznó képes kibírni a pár ezer voltos áramütést is. Hogyha a disznó már ismeri a villanypásztort, akkor nekifut (hogy hamarabb túl legyen rajta), előre visít, és átjut… Lehetne még sorolni pár dolgot, de a legfontosabb, hogy bármelyik módszert is használjuk, mellette vadásszunk is. Hogyha a vad összeköti, hogy ahol büdös van, ott lőnek is rá, akkor válhat igazán hatékonnyá a dolog.
Normális esetben a búzát, zabot már az előző hónapban levágták, esetleg, ha mégiscsak volna lábon belőlük, akkor a zabra mindenképpen figyeljünk oda, ott még érhetnek minket meglepetések.
Napraforgóéknál hasonló a helyzet, mint a fentebb említett kukoricánál, de talán nem annyira drasztikus a károsítás várható mértéke, bár az is igaz, hogy a letaposott napraforgó legalább kétszer annyiba kerül, mint a tengeri.
Őzéknél e hónap végén indul az üzekedés, egy-egy okosabb vén legényt most sikerülhet becsapnunk, puskacső elé hívnunk.
Gíméknél a tehenek idei borjaik mellé visszafogadják a tavalyit, és kezdenek összeállni, kialakulnak újra a rudlik, nem árt már ebben a hónapban kezdeni a feltérképezését, hogy hova, mikor járnak szívesen. A bikáink nagy részének már a barka alatt kész agancs van a fején, a komolyabbja a hónap második felében már az agancstisztítást is megkezdi.
Dámbikáink agancsa is szépen alakul már, bár ők a tisztítás megkezdésével még várnak egy keveset.
Ha valamely vadföldünkbe lucernát szándékoznánk telepíteni, annak talaj-előkészítését a hónap második felében mindenképpen vigyük véghez, ugyanis augusztus folyamán majd bele kell juttatnunk a magokat a talajba.
Sózóinkat továbbra is tartsuk folyamatos ellenőrzés alatt, valamint szárazság esetén dagonyáink, itatóhelyeink vízellátását is biztosítsuk.
Összeállította: Farkas Tibor (apróvad) és Juhász Ferenc (nagyvad)
Kép: Kuti Péter
Megjelent a Magyar VADÁSZLAP 2015. évfolyamában.
