Június 3-án elhunyt Török Henrik, az Országos Magyar Vadászati Védegylet nyugalmazott főmunkatársa, az OMVK egykori külföldi kapcsolatokért és rendezvények szervezéséért felelős főmunkatársa. A vadászat mindeneseként, az érdekképviseleti szervek „zongoracipelőjeként” a munkában hitt, mindig megalkuvást nem ismerve, önzetlenül, elszántan, alázatosan tette a dolgát. Sosem tört egyéni babérokra, nem önmagát helyezte előtérbe.
Biatorbágyon, pedagóguscsaládban nevelkedett, s a környék erdeiben szívta magába a természet szeretetét. Édesapja zongoristának szánta, de a növények és állatok jobban érdekelték. A német nyelvű gimnáziumi érettségit követően tanulmányait a Debreceni Agrártudományi Egyetemen folytatta, ahol agrármérnöki oklevelet szerzett, vadgazdálkodási fakultációval kiegészítve, majd – munka mellett – baromfitenyésztési és vadgazdálkodási szakmérnökként diplomázott.
Egyetemi ajánlólevele alapján dr. Bertóti István javaslatára került a MAVOSZ Pest Megyei Intéző Bizottságához vadtenyésztési felügyelőnek. Később az atkár-tasspusztai fácántelepet irányította, majd 1976-tól közel húsz éven keresztül a Bugyi Vadgazdaság Ráda-pusztai fácántelepén volt gazdaságvezető A MAVAD megszűnése után 1999-ben az OMVV ügyvezető elnökének, Pechtol Jánosnak az ajánlására csatlakozott az érdekképviseleti szervezethez. 2013-as nyugdíjazásáig rengeteg programot szervezett, egyebek mellett az ő nevéhez fűződik a Fiatal Vadászok Országos Vetélkedőjének megszervezése.
Szintén neki köszönhető a szarvasbőgő versenyek magyarországi meghonosítása, valamint a nemzetközi megmérettetéseken a magyar csapat részvételének bő egy évtizeden keresztüli biztosítása.
Több kitüntetéssel ismerték el a munkáját: a Vadászkamara Aranyérmével, Nimród-éremmel, a Hubertus Kereszt ezüst, arany és gyémánt fokozatával, Szlovákiában a Szent Hubertus-érdeméremmel, a Magyar Vadászatért Érdeméremmel, majd 2014-ben a Magyar Ezüst Érdemkereszttel.
2013-ban nyugdíjba vonult, de egészen haláláig aktív maradt. Az elmúlt években a drónos őzgidamentés német és osztrák módszertanát igyekezett hazánkban népszerűsíteni, elterjeszteni, a gyakorlatba átültetni – annak ellenére, hogy sajnos olykor falakba ütközött…
Emlékét kegyelettel megőrizzük, nyugodjon békében!
1 hozzászólás
Tisztelt néhai Barátom, kedves Henrik!
A hír mellbevágó, de én is azok közé tartozok, akik köszönik, hogy megtiszteltél barátságoddal, segítőkészségeddel, vadászat-történelmi ismerteiddel, őszinte véleményeddel. Nagyon fogsz hiányozni, sokan ma még fel sem tudják mérni, de majd fájóan fogják érezni a mai naptól kezdődően.
Nem foglak, nem tudlak elfelejteni, köszönöm, barátod lehettem. Lukáts Péter