116 éve született Fekete István

Hazánk egyik legolvasottabb írója a Somogy megyei Göllén született 1900. január 25-én. Az elemi iskolát édesapja tanítványaként szülőfalujában, középiskoláit Kaposvárott végezte el. 1917-ben katonai szolgálatba lépett, s 1926-ig tartó katonaévei alatt mezőgazdász diplomát szerzett a mosonmagyaróvári mezőgazdasági akadémián. Feleségével, Piller Edithtel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával 1929. december 12-én kötöttek házasságot, majd Ajkára költöztek, ahol Nirnsee Ferenc gazdaságvezetője lett, s figyelemreméltó eredményeket ért el többek közt az állattenyésztés terén. 1941-től a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol számos ismeretterjesztő szakfilmet írt és rendezett, majd néhány keserves év után a Halászmester-képzőt vezette, itt megírt „Halászat” című kézikönyve évtizedeken át oktatási alapmű volt. 1936-ban írt első regényével, „A koppányi aga testamentumával” elnyerte a Gárdonyi történelmi regénypályázat első díját – ezután mintegy harminc regényt, novelláskötetet, színpadi darabot, forgatókönyvet és tudományos művet írt, de számos ihletett írása jelent meg a Kittenberger Kálmán által szerkesztett Nimródban is. Művei közül a mai napig legnépszerűbbek állatregényei, s e műfajban egy sor kiemelkedő alkotással gyarapította a magyar irodalmat. 1960-ban „Tüskevár” című regényéért József Attila-díjat kapott. Hamvait Göllén helyezték végső nyugalomra.

Első vadászélményeit nagyon korán szerezte: padlásukról 8 évesen már apja flóbertpuskájával lövöldözte a disznóól körül szaladgáló patkányokat. 1917 nyarán, Somogyfajszon patronos puskával sikerült elejtenie élete első rókáját. Első írásai „még csak” rövid, vadászati témájú megfigyelések, amelyekkel már, mint az ajkai Nirnsee-birtok gazdatisztje találkozik mindennapi munkája során, vagy különböző vadászatai alatt átélt élményeit veti papírra. Ezeket elküldi a Nimród szerkesztőjének, Kittenberger Kálmánnak, aki 1931-től megjelenteti azokat. Kittenberger baráti hangú leveleivel ébreszti rá arra, hogy tapasztalatai, mondanivalója olyan érték, amelyet másokkal is meg kell osztani, így első írását hamarosan újabbak követik. Egy évvel később Kittenberger kérésére a szerkesztőségbe látogat. A pályakezdő író és a neves Afrika-vadász, író és szerkesztő személyes találkozása nyomán szoros, halálukig tartó barátság kötődik köztük.