Július első napján, hosszan tartó, súlyos betegség következtében elhunyt ifjabb Ugrósdy Péter szakíró, a Jutai Makkos Vadásztársaság tagja, a Magyar VADÁSZLAP külső munkatársa, a „Dúvadazzunk” című monográfia szerzője, lapunk legutóbbi irodalmi pályázatának nyertese.
Mindössze ötven esztendőt szabott rá a sors, ám ez idő alatt is kitörölhetetlenül beírta nevét a hazai vadászat-vadgazdálkodás aranykönyvébe. Szerény, csendes ember – és példamutatóan mértéktartó vadászember volt, aki egészen fiatalon, édesapja mellett szívta magába a természet szeretetét. Kiváló ismerője és gondos védelmezője volt a vadnak, ennek megfelelően sosem hajhászta elvtelen módon a rekordokat, a vadászatban az élményeket és a hangulatot kereste. Minderről – egyfajta hitvallásképpen, miután az előszóban megköszönte édesapja tanítását és édesanyja végtelen türelmét – a következőket írta abban a hiánypótló kötetben, mely varjúfélék vadászatáról szól:
„Jómagam a dúvad – legyen az szárnyas vagy szőrmés – vadászatára kora gyerekkorom óta az átlagosnál jobban ki vagyok hegyezve. Szenvedélyesen járok utánuk és mindig nagyon örülök, ha valamelyiknek sikerül túljárnom az eszén.
Persze, nem csak rájuk vadászom. Sokszor és szívesen akasztok golyós puskát a vállamra és járok nagyvad után. Az már más kérdés, hogy az éjszakai lestől minden szál szőr feláll a hátamon. (…) Ha besötétedik, számomra vége a vadászatnak, az éjszakát hagyjuk meg a vadnak. Ha már a nappalt úgyis elvettük tőlük rég…”
Szeretett vadászbarátunk és kollégánk emlékét kegyelettel megőrizzük! Nyugodjon békében!
Szokatlan lopás történt a németországi Stralsund városában: ismeretlen tettesek szeptember és október között feltörték egy társasház pincéjét a Lion-Feuchtwanger utcában,...
