Korábbi cikkünkben arról írtunk, milyen könnyen formálunk határozott véleményt összetett szakmai kérdésekben – legyen szó erdőgazdálkodásról vagy vadászatról. A közösségi médiában terjedő egyszerű üzenetek sokszor erősebbek, mint a hosszú évek kutatására és tapasztalatára épülő szakmai álláspontok.
De hogyan néz ki mindez a gyakorlatban?
Erre ad jó példát a tatai Öreg-tó környékén most induló városierdő-kezelési program, amely pontosan azt mutatja meg, miről is szól valójában a „tudományos alapú beavatkozás”.
Nem parkosítás, hanem erdőgazdálkodás
A tatai Öreg-tó körüli erdősáv nem csupán esztétikai elem. Ez a terület Tata egyik legfontosabb ökológiai védőzónája: hűti a városi környezetet, megköti a port, és élőhelyet biztosít egy nemzetközi jelentőségű madárvilág számára.
Nem véletlenül: a tó Ramsar-terület, és Natura 2000-es madárvédelmi besorolással is rendelkezik.
A most induló program azonban nem látványos „parkosítást” ígér. Épp ellenkezőleg: egy több évtizedre előre gondolkodó, adatokra és természetes folyamatokra épülő erdőkezelést.
És itt jön az a pont, ahol a laikus elképzelések gyakran elválnak a valóságtól.
Miért kell egyáltalán hozzányúlni?
A szóban forgó erdő ugyanis nem természetes állapotú. Egy idősödő, mesterségesen kialakított kultúrerdőről van szó, amelynek fafaj-összetétele erősen torz: az állomány mintegy 85%-a idegenhonos fajokból áll, és ezek jelentős része kifejezetten invazív.
A nyugati ostorfa, az akác vagy a zöld juhar gyorsan terjednek, de közben elszegényítik az élővilágot, és kiszorítják az őshonos fajokat.
Ráadásul az erdő szerkezete is problémás: a fák többsége közel egykorú, 60–80 éves. A fiatalabb korosztály szinte teljesen hiányzik, ami hosszabb távon az állomány összeomlásához vezethet.
Ez az a pont, ahol a „ne nyúljunk hozzá” típusú gondolkodás már nem a természet védelmét, hanem annak lassú leépülését szolgálja.
Adatok, nem vélemények
A beavatkozások nem érzésekre, hanem mérésekre épülnek.
A szakemberek nemcsak hagyományos erdészeti felméréseket végeztek, hanem távérzékelési módszereket is alkalmaztak. Többek között műholdas adatok segítségével vizsgálták a fák vitalitását, és pontos képet kaptak arról is, hogyan reagált az állomány az elmúlt évek aszályaira.
A számok beszédesek:
Ehhez jön még a termőhely sajátossága: sekély, mészben gazdag, gyorsan kiszáradó talaj, amely eleve korlátozza, milyen fafajok képesek hosszú távon fennmaradni.
Milyen erdő lesz ebből?
A cél nem egy „újratelepített” erdő, hanem egy fokozatos átalakulás.
Olyan erdőszerkezet kialakítása, amely közelebb áll a természetes állapothoz, jobban ellenáll a klímaváltozás hatásainak, és közben megőrzi – sőt növeli – az élőhelyi értéket.
Ez azonban nem egyik napról a másikra történik.
A szakemberek legalább két–három évtizedes időtávban gondolkodnak. Ez az a lépték, amelyben egy erdő valóban „válaszolni” tud a beavatkozásokra.
Amit a látogató látni fog
És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, ahol a laikus szem gyakran félreérti a folyamatokat.
A területen:
Sokak számára ezek „rendetlenségnek” tűnhetnek.
Valójában azonban mindez tudatos élőhelykezelés: a holtfa például kulcsszerepet játszik a biodiverzitás fenntartásában és a talaj vízmegtartó képességében.
Természetesen a sétányok mentén a biztonság elsődleges szempont marad – a balesetveszélyes fákat kezelik, szükség esetén eltávolítják.
Az első lépések
A 2026-ban induló program konkrét intézkedéseket is tartalmaz:
A folyamatot folyamatos monitoring kíséri, vagyis nem egyszeri beavatkozásról, hanem adaptív, tanuló rendszerről van szó.
A lényeg: kommunikáció nélkül nincs elfogadás
A tatai program jól mutatja, mit jelent a gyakorlatban a szakszerű erdőgazdálkodás.
És egyben azt is, miért kulcskérdés a kommunikáció.
Mert ha a látogató csak annyit lát, hogy „fát vágnak ki”, „rendetlenség van az erdőben”, akkor könnyen megszületik ugyanaz a leegyszerűsített vélemény, amiről az előző cikkben írtunk.
Ha viszont érti a folyamatokat, akkor már nem rombolást, hanem tudatos, hosszú távú munkát lát.
A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e véleményünk.
Hanem az, hogy meghalljuk-e azokat is, akik valóban értenek hozzá.
Forrás: Vérteserdő Zrt.
Fotó: Adobe Stock
Az elmúlt hetekben Baranya vármegyében, Cserkút térségében több elhullott rókát találtak, amelyek pusztulásának okát laboratóriumi vizsgálatok igazolták: az állatok az...
A The Perfect World Foundation 2026-ban az Év természetvédője címet Sebastian Vettelnek ítélte oda. A döntés elsőre meglepő – különösen,...
