Korábbi cikkünkben arról írtunk, milyen könnyen formálunk határozott véleményt összetett szakmai kérdésekben – legyen szó erdőgazdálkodásról vagy vadászatról. A közösségi médiában terjedő egyszerű üzenetek sokszor erősebbek, mint a hosszú évek kutatására és tapasztalatára épülő szakmai álláspontok.
De hogyan néz ki mindez a gyakorlatban?
Erre ad jó példát a tatai Öreg-tó környékén most induló városierdő-kezelési program, amely pontosan azt mutatja meg, miről is szól valójában a „tudományos alapú beavatkozás”.
Nem parkosítás, hanem erdőgazdálkodás
A tatai Öreg-tó körüli erdősáv nem csupán esztétikai elem. Ez a terület Tata egyik legfontosabb ökológiai védőzónája: hűti a városi környezetet, megköti a port, és élőhelyet biztosít egy nemzetközi jelentőségű madárvilág számára.
Nem véletlenül: a tó Ramsar-terület, és Natura 2000-es madárvédelmi besorolással is rendelkezik.
A most induló program azonban nem látványos „parkosítást” ígér. Épp ellenkezőleg: egy több évtizedre előre gondolkodó, adatokra és természetes folyamatokra épülő erdőkezelést.
És itt jön az a pont, ahol a laikus elképzelések gyakran elválnak a valóságtól.
Miért kell egyáltalán hozzányúlni?
A szóban forgó erdő ugyanis nem természetes állapotú. Egy idősödő, mesterségesen kialakított kultúrerdőről van szó, amelynek fafaj-összetétele erősen torz: az állomány mintegy 85%-a idegenhonos fajokból áll, és ezek jelentős része kifejezetten invazív.
A nyugati ostorfa, az akác vagy a zöld juhar gyorsan terjednek, de közben elszegényítik az élővilágot, és kiszorítják az őshonos fajokat.
Ráadásul az erdő szerkezete is problémás: a fák többsége közel egykorú, 60–80 éves. A fiatalabb korosztály szinte teljesen hiányzik, ami hosszabb távon az állomány összeomlásához vezethet.
Ez az a pont, ahol a „ne nyúljunk hozzá” típusú gondolkodás már nem a természet védelmét, hanem annak lassú leépülését szolgálja.
Adatok, nem vélemények
A beavatkozások nem érzésekre, hanem mérésekre épülnek.
A szakemberek nemcsak hagyományos erdészeti felméréseket végeztek, hanem távérzékelési módszereket is alkalmaztak. Többek között műholdas adatok segítségével vizsgálták a fák vitalitását, és pontos képet kaptak arról is, hogyan reagált az állomány az elmúlt évek aszályaira.
A számok beszédesek:
Ehhez jön még a termőhely sajátossága: sekély, mészben gazdag, gyorsan kiszáradó talaj, amely eleve korlátozza, milyen fafajok képesek hosszú távon fennmaradni.
Milyen erdő lesz ebből?
A cél nem egy „újratelepített” erdő, hanem egy fokozatos átalakulás.
Olyan erdőszerkezet kialakítása, amely közelebb áll a természetes állapothoz, jobban ellenáll a klímaváltozás hatásainak, és közben megőrzi – sőt növeli – az élőhelyi értéket.
Ez azonban nem egyik napról a másikra történik.
A szakemberek legalább két–három évtizedes időtávban gondolkodnak. Ez az a lépték, amelyben egy erdő valóban „válaszolni” tud a beavatkozásokra.
Amit a látogató látni fog
És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, ahol a laikus szem gyakran félreérti a folyamatokat.
A területen:
Sokak számára ezek „rendetlenségnek” tűnhetnek.
Valójában azonban mindez tudatos élőhelykezelés: a holtfa például kulcsszerepet játszik a biodiverzitás fenntartásában és a talaj vízmegtartó képességében.
Természetesen a sétányok mentén a biztonság elsődleges szempont marad – a balesetveszélyes fákat kezelik, szükség esetén eltávolítják.
Az első lépések
A 2026-ban induló program konkrét intézkedéseket is tartalmaz:
A folyamatot folyamatos monitoring kíséri, vagyis nem egyszeri beavatkozásról, hanem adaptív, tanuló rendszerről van szó.
A lényeg: kommunikáció nélkül nincs elfogadás
A tatai program jól mutatja, mit jelent a gyakorlatban a szakszerű erdőgazdálkodás.
És egyben azt is, miért kulcskérdés a kommunikáció.
Mert ha a látogató csak annyit lát, hogy „fát vágnak ki”, „rendetlenség van az erdőben”, akkor könnyen megszületik ugyanaz a leegyszerűsített vélemény, amiről az előző cikkben írtunk.
Ha viszont érti a folyamatokat, akkor már nem rombolást, hanem tudatos, hosszú távú munkát lát.
A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e véleményünk.
Hanem az, hogy meghalljuk-e azokat is, akik valóban értenek hozzá.
Forrás: Vérteserdő Zrt.
Fotó: Adobe Stock
A csapat felszerelését szállító öreg Bedford terepjárók porfelhőt hagyva maguk után ütemesen robogtak úticélunk, az Otjisauna vadászfarm felé. A...
Magyarországon immár több mint harminc éve jelen van az aranysakál, és néhány év alatt egyértelművé vált, hogy állománya folyamatosan növekszik....
