Egyes erdőgazdaságok február környékén évről évre posztolják közösségi oldalaikon, hogy az ebben az időszakban agancsukat hullató szarvasbikák fejékeinek engedély nélküli gyűjtése illegális. A közösségi médiás felhívások mellett több helyütt rendelnek el erdőlátogatási tilalmat (amivel nem csak az illegális agancsgyűjtést akadályozzák, de a vad nyugalmát is igyekszenek biztosítani), és némely erdei út bejáratánál külön tábla is figyelmezteti az arra járót, hogy ha agancsot talál, azt ne vigye haza.
Főleg a Facebook-posztok alatti kommentekben merül fel időről időre, hogy mégis miért nem szabad még a véletlenül megtalált agancsokat sem ,,zsebre tenni”? Erre szeretnénk átfogó választ adni.
A legegyszerűbb válasz nyilvánvalóan az lenne, hogy jogszabály tiltja és kész. Így is van, az 1996. évi LV. törvény második paragrafusában a jogalkotó így fogalmaz:
,,A vadászati jog:
a) a vad, valamint élőhelyének védelmével, és
b) a vadgazdálkodással kapcsolatos, továbbá
c) a vadászterületen szabadon élő, valamint az e törvényben meghatározottak szerint zárt téri tartás keretében tartott vadnak az arra jogosult által történő elejtésére, elfogására,
d) a hullatott agancs, valamint a vadászható szárnyas vad tojásának gyűjtésére, továbbá az elhullott vad tetemének e törvény szerinti elsajátítására való
kötelezettségek és jogosultságok összessége.”
A vadászati jog pedig az összes vadászterületen a föld tulajdonjogának elválaszthatatlan része. A vadászati jog haszonbérbe adása esetén pedig a bérlő (vadásztársaság) a jogosult.
Emellett a vad tulajdonjogát taglalja ugyanezen törvény 9. paragrafusa is. Vadászok körében köztudott, hogy az élő vad a Magyar Állam tulajdonában van, viszont amint azt elejtik, befogják, onnantól kezdve az illetékes vadászatra jogosult tulajdonába kerül. Így a hullott agancs is, amely attól a pillanattól kezdve képezi a vadászatra jogosult tulajdonát, amint azt a bika elhullajtja.
Így hát, aki elveszi a vadászatra jogosult tulajdonát, az tulajdonképpen lop, és ennek megfelelő szankciókra számíthat.
Az átlagemberben azonban továbbra is felmerül a kérdés, hogy mégis mi oka a szabályozásnak? Hiszen a vadnak nem fáj, ha összegyűjti az ember az elhullajtott agancsot…
Nos, a helyzet nem ilyen egyszerű.
Az egyik szempont, hogy a jogosultak az elhullajtott agancsot állományfelmérésre is használják. Megállapítják a területükön élő szarvasbikák korösszetételét és agancsminőségét, ami amellett, hogy a jövőbeni hasznosítás tervezését is segíti, ideális, kézzelfogható támpont a következő évek korbecsléseihez. (Egy-egy jellegzetes bikát könnyű azonosítani előző évi agancsformájáról.)
Második szempont, hogy a vadászatra jogosult értékesíti a hullott agancsokat, hisz abból egyaránt készülnek vadászékszerek és más dísztárgyak, emellett pedig a gyógyszeriparban is felhasználják azokat. (Vagy épp monumentális szobrok készülnek belőlük kiállításokra.)
Ez a bevétel pedig jól jön minden vadgazdálkodónak. Mert ugyebár a hullott agancs anyagi értéket képvisel.
És ha valaki hasznot sejt az agancsgyűjtésben, az hamar kitalálja a hatékonyság maximalizálásának a praktikáit. Pláne, ha hírből sem ismeri a természetszeretetet vagy a vadászetikát. Ennek ékes példája, amikor körülbelül szarvasagancs-magasságban drótokat feszítenek ki vadváltók fölé, majd hajtásszerűen nekiindulnak az erdőnek, hogy a vadat kiűzzék a sűrűből. Itt amellett, hogy a ,,hajtók” a már elhullott agancsokat felszedik, a drótok a maradék fenn lévőket is ,,lesegítik”. Ezzel nem csak, felzavarják nappal a vadat, növelve annak általános stressz-szintjét, de az utakon átrohanó rudlik könnyen okoznak vad-gépjármű ütközéseket, melyek nem csak az állatra, de az emberre nézve is életveszélyesek.
Ha pedig gépjárművel nem is ütközik a vad, a drótokba beleakadó, az agancstőről konkrétan kiszakadó csontok maradandó sérülést okoznak a vadnak, amik nem csak elfertőződhetnek, de a jövőbeli agancsminőségben is megmutatkoznak. Ha ilyen módon sebesül meg egy kapitális bika egyik agancstöve, és a jövőben képtelen lesz normális agancsot növeszteni egyik szárán, akkor visszagondolva az ,,ártatlan, gombászó erdei turista” nem csak pár tízezer, hanem sok milliós kárt okoz a gazdálkodónak.
Ezekből az okokból tehát tilos az agancsok előzetes engedély nélküli gyűjtésének minden formája. A vad kímélete, nyugalmának biztosítása mindenképpen lebegjen mindenki szeme előtt, hiszen a Vadászati törvény 28.§ 9. bekezdése szerint ,,a vad védelme érdekében tilos a vad búvó-, lakó-, és táplálkozási, valamint szaporodási vagy költési helyét zavarni. Nem minősül zavarásnak az okszerű mező- és erdőgazdálkodással összefüggő tevékenység, ideértve a halastavak lehalászását is”. Ismerőseinket tehát ne legyünk restek informálni az agancsgyűjtés lehetséges (nem csak jogszabályi) következményeiről!
