fbpx

Elkezdődött az országos madáretetési idény

Jóval több, mint egy évszázada indult el Magyarországon a lakosság önkéntes madáretetési mozgalma. Az itthon maradó és Eurázsia északi térségeiből telelni hozzánk érkező énekesmadaraknak nagy könnyebbség a madárbarátok által működtetett sok tízezernyi etető.

Az ötvennél is több potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése egyedülálló élményt kínál számunkra nemcsak a kertekben és a parkokban, hanem a belvárosokban és a sokadik emelet magasságában is – írja közleményében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

Az etetési időszak dandárja hazánkban az első fagyok késő őszi beköszöntétől megszűnésükig, többnyire november közepétől március végéig tart. Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ.

Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak és ilyenkor többnyire az északi inváziós fajok (csonttollú, fenyőrigó, keresztcsőrű) is elmaradnak.

Ez a helyzet azonban gyorsan megváltozhat egy-egy markáns hidegfront betörése előtt, ami Eurázsia hatalmas területeiről „tolhat” jelentős madártömegeket maga előtt a Kárpát-medencébe és az etetőkhöz.

A közlemény szerint a téli madáreleségek négy nagy csoportba sorolhatók. A legismertebb a napraforgó, amibe érdemes apró szemű magvakat, kölest, muhart stb. keverni. A második az állati zsiradék: a cinkegolyó, a háj, a faggyú és a főzéssel sótlanított szalonna. A harmadik a gallycsonkokra szúrható, földre szórható alma. Végül, de nem utolsó sorban nélkülözhetetlen az ivó- és fürdővíz is.

Az itatóból a jeget elegendő napközben legalább egyszer langyos vízre cserélni. Ne etessünk kenyérrel, morzsával, mert ez több napig, hétig is az etetőben maradhat elfogyasztatlanul és eközben erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást okozhat.

Egy nagy fakopáncs (Dendrocopos major) csipegeti a kiakasztott cinkegolyót Salgóbányán 2013. január 3-án. MTI Fotó: Komka Péter
Egy nagy fakopáncs (Dendrocopos major) csipegeti a kiakasztott cinkegolyót Salgóbányán 2013. január 3-án. MTI Fotó: Komka Péter

 

A kihelyezés módja és működési elve szerint több etetőtípus is létezik: ablak-, dróthenger-, dúc-, függő-, garatos önetető és talajetető. Emellett vannak olyan tematikus etetőkertek is, melyekkel a ritkábban látott harkályok, küllők, fakuszok és ökörszemek látogatását lehet gyakoribbá tenni.

Az etetőkre járó madarak egy része jobban szeret a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felett vagy kimondottan az ágak között érzik jól magukat, ezért egy-egy etetőhelyen lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket.

Az etetők közelébe érdemes kihelyezni néhány mesterséges madárodút is, amiben az odúköltő madárfajok (cinegék, verebek) akár csoportosan is éjszakázni tudnak.

A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár több száz kilométerről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért a megkezdett etetést lehetőleg ne hagyjuk abba – írja a szervezet közleményében.

Forrás: hirado.hu

Megosztás

További hírek

Észtországi medvetámadás – növekvő kockázat

Egy közelmúltbeli észtországi eset során egy kerékpárost támadott meg egy barna medve Väike-Maarja közelében. A sértett végül egy arra haladó...

Városba húzódó vad – egyre nagyobb kihívás

Magyarországon egyre több településen okoz problémát a belterületen megjelenő vadállomány. A vaddisznók, őzek és más fajok ma már nemcsak a...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


The reCAPTCHA verification period has expired. Please reload the page.

  • Legutóbbi bejegyzések