Egy gázvezeték, villamos távvezeték, út vagy vasútvonal kiépítéséről beszélünk, többnyire csak a földtulajdonosok vagy a mezőgazdasági termelők kártalanítása kerül szóba. Belgiumban azonban egy másik érintett csoport érdekeit is figyelembe veszik: a vadászatra jogosultakét.
A flamand vadászszövetség (Hubertus Vereniging Vlaanderen – HVV) még 2013-ban olyan megállapodást kötött a földgázszállító Fluxys vállalattal, majd 2018-ban az Air Liquide-dal, amelynek értelmében a vadászatra jogosultakat automatikusan kártalanítják, ha a vezetéképítések vagy karbantartási munkák akadályozzák a vadgazdálkodást és a vadászat gyakorlását.
A rendszer abból indul ki, hogy egy több hónapig tartó munkaterület nem csupán az építés helyén okoz zavarást, hanem annak környezetében is. Ezért a kártalanítás nemcsak a tényleges munkaterületre, hanem egy meghatározott védőzónára is kiterjed. A Fluxys esetében a munkaterület körül 150 méteres, az Air Liquide esetében pedig 50 méteres sávot is figyelembe vesznek, vagyis a kompenzáció ennél jóval nagyobb területet érint, mint maga a beruházás.
A munkaterületeket a flamand vadászszövetség digitális adatbázisa alapján azonosítják, így pontosan megállapítható, melyik vadászterületet és melyik vadászatra jogosultat érintik a munkálatok. A vállalat ezt követően közvetlenül felveszi a kapcsolatot az érintettel, egyezteti a részleteket, majd felajánlja a megállapodás szerinti kártalanítást.
Előre meghatározott díjak
A kompenzáció összege Belgiumban egységes szabályok szerint kerül kiszámításra. A képlet egyszerű:
Érintett terület × hektáronkénti átalánydíj × a munkák időtartamától függő szorzó.
Az átalánydíj a vadászatra jogosult éves állandó költségeit hivatott fedezni, például a vadászterület bérleti díját, a hivatásos vadász költségeit, valamint a vadászterület fenntartásával kapcsolatos kiadásokat.
A díjak előre rögzítettek. Apróvadas és vízivadas vadászterületek esetében a Fluxys 20 euró/hektár/év, az Air Liquide 16 euró/hektár/év összegű átalányt fizet. Nagyvadas vadászterületeken ennél magasabb a kompenzáció: a Fluxys 33 euró/hektár/év, míg az Air Liquide 27 euró/hektár/év kártalanítást alkalmaz.
A magasabb, nagyvadas tarifa azonban csak akkor jár, ha a vadászatra jogosult igazolni tudja, hogy ténylegesen nagyvad-gazdálkodást folytat. Ezt többek között elejtési jelentésekkel, állandó magaslesekkel vagy más, hosszú távra kihelyezett vadgazdálkodási létesítményekkel lehet bizonyítani.
A munkák időtartama is számít
A végleges összeg attól is függ, hogy mennyi ideig tartanak a munkálatok.
- Legfeljebb 4 hét esetén a teljes éves összeg egynegyede jár.
- 4–16 hét közötti munkák esetén annak fele.
- 16 hétnél hosszabb, de egy évnél rövidebb munkák esetén a teljes éves összeg fizetendő.
A megállapodás azt is rögzíti, hogy a kifizetés összege semmilyen esetben sem lehet kevesebb 50 eurónál. A Fluxys esetében ráadásul a kártalanítás összegeit 2025-től automatikusan a fogyasztói árindexhez igazítják, vagyis azok követik az inflációt.
Egy konkrét példa
A rendszer működését egy egyszerű példán keresztül lehet a legjobban megérteni.
Tegyük fel, hogy egy Fluxys-beruházás – a munkaterülettel és a 150 méteres védőzónával együtt – 40 hektárnyi nagyvadas vadászterületet érint, és a munkálatok hat hónapig tartanak.
Ebben az esetben a kártalanítás összege:
40 hektár × 33 euró = 1320 euró (közel fél millió forint)
Ha ugyanez a beruházás apróvadas területet érintene, akkor a kompenzáció 800 euró lenne.
Amennyiben a munkálatok csupán nyolc hétig tartanának, akkor ennek az összegnek csak a fele járna.
Jól látható tehát, hogy Belgiumban a kompenzáció nem jelképes összeg, hanem objektív szabályok alapján kiszámított, érzékelhető mértékű kártalanítás.
Érdemes lenne itthon is elgondolkodni rajta
A rendszer egyik legnagyobb előnye az átláthatóság. Minden vadászatra jogosultra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, a kompenzáció összege előre ismert, a számítás módja egyértelmű, így elkerülhetők a viták és az egyedi alkuk.
Felmerül a kérdés, hogy Magyarországon is érdemes lenne-e hasonló rendszert kialakítani? Hazánkban is rendszeresen épülnek gázvezetékek, villamos távvezetékek, utak, vasútvonalak vagy egyéb infrastruktúrák, amelyek hónapokra, esetenként évekre jelentősen befolyásolják a vadászterületek, vadászatra jogosultak tevékenységét. Miközben a földtulajdonosok és a földhasználók kártalanítása többnyire rendezett, a vadászatra jogosultak számára nincs országosan egységes kompenzációs rendszer.
Ha a belga példát vesszük alapul, egy több száz hektárt érintő magyarországi vezeték- vagy útépítés esetén a kártalanítás összege már több ezer, sőt akár tízezer eurós nagyságrendet is elérhetne. Ez jól mutatja, hogy Belgiumban a vadgazdálkodást nem pusztán szabadidős, hanem olyan gazdasági tevékenységként is kezelik, amelynek időszakos korlátozása valós veszteséget okozhat.
A belga példa azt mutatja, hogy a vadgazdálkodás értéket képvisel, és ha egy beruházás ezt az értéket időlegesen korlátozza, annak anyagi következményeit is vállalni kell. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy Magyarországon is kialakítható-e egy hasonló, átlátható és minden érintett számára kiszámítható kompenzációs rendszer.
Kép: AI



