Néhány nap különbséggel két szokatlan vadfaj felbukkanása is meglepetést okozott Kelet-Magyarországon. Penyige határában barnamedvét figyelt meg egy vadász, Debrecen utcáin pedig jávorszarvas szaladt végig. Vajon miért jelennek meg olyan állatok hazánkban, amelyekkel korábban csak elvétve találkozhattunk?
Október 26-án, a hajnali órákban barnamedvét észleltek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Penyige határában, egy napelempark közelében. A Nagyszekeresi Diana Vadásztársaság vadásza, Varga Attila hőkamerával figyelte a területet, amikor egy bokros részből váratlanul előbukkant a nagyragadozó.
A vadász eredetileg rókára vagy aranysakálra számított, ám hamar felismerte az állatot. A medve néhány percig a közelben tartózkodott, táplálkozott, majd továbbállt. Az észlelést a vadásztársaság is megerősítette, Penyige polgármestere pedig fokozott óvatosságra figyelmeztette a lakosságot.
Alig egy nappal korábban, október 25-én egészen másféle meglepetés érte Debrecen lakóit. A város Veres Péter utcájában egy jávorszarvas jelent meg, amelyről videófelvétel is készült.
Október elején Nyírszőlős közelében már láttak egy hasonló állatot. Elképzelhető, hogy ugyanaz a példány jutott el Debrecenig, de ezt egyelőre nem sikerült bizonyítani.
A jávorszarvas Magyarországon rendkívül ritka, alkalmi kóborló. Bár a Kárpát-medencében történelmi időkben is előfordult, ma már nincs hazánkban állandó, önfenntartó állománya.
A két eset felveti a kérdést, hogy vajon mi lehet az oka ezen fajok megjelenésének? Új hazát keresnek, vagy csak kóborló példányok?
A válasz valószínűleg összetettebb. A nagy testű emlősök természetes mozgáskörzete jelentős lehet, a fiatal, önállósodó egyedek pedig akár több száz kilométerre is eltávolodhatnak születési helyüktől. A táplálékkeresés, a szaporodási lehetőségek és az élőhelyi viszonyok ugyancsak befolyásolják mozgásukat.
A barnamedve a Kárpátokban ma is jelentős állományokkal rendelkezik, így egy-egy példány magyarországi felbukkanása nem feltétlenül rendkívüli esemény. A jávorszarvas esetében az északabbi, például lengyelországi vagy szlovákiai területekről történő elkóborlás lehetősége merül fel.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy napjainkban a vadkamerák, hőkamerák és mobiltelefonok révén jóval több állat megjelenéséről szerzünk tudomást, mint korábban. Így nemcsak az állatok mozgása, hanem az észlelések száma és nyilvánossága is változhat.
Egy-egy medve vagy jávorszarvas felbukkanása önmagában még nem jelenti azt, hogy az adott faj tartósan megtelepedett Magyarországon. Ehhez rendszeres előfordulásra, megfelelő élőhelyre és hosszabb távon szaporodó állomány kialakulására lenne szükség.
A két októberi eset ugyanakkor jól mutatja, hogy az állatvilág nem igazodik az országhatárokhoz. A vadon élő állatok mozgása folyamatos, és időnként olyan fajok is megjelenhetnek egy-egy vadászterületen, amelyekre ott senki sem számít.
A kérdés tehát nemcsak az, honnan érkezett a penyigei medve vagy a debreceni jávorszarvas, hanem az is, hogy a jövőben milyen gyakran találkozhatunk hasonló vendégekkel.
Forrás: SZON, HAON, Telex; a fajok mozgására vonatkozó szakirodalom.
Támogassa a Magyar Vadászlap munkáját!
Ha fontosnak tartja a hiteles vadászati tájékoztatást és a független szakmai újságírást, kérjük, támogassa szerkesztőségünket! Már egy kisebb hozzájárulással is segítheti munkánkat.
Néhány nap különbséggel két szokatlan vadfaj felbukkanása is meglepetést okozott Kelet-Magyarországon. Penyige határában barnamedvét figyelt meg egy vadász, Debrecen utcáin...
Szerbiában közel 600 millió forintnak megfelelő állami támogatást hirdettek meg a vadgazdálkodás fejlesztésére. A forrásból a vadászatra jogosultak és vadászati...
