Nehéz mostanában terepjárónak lenni. Annyi márka hirdeti a városi járműveknél kissé magasabbra épített, szélesebb, hosszabb autóit „terepjáróként”, hogy a klasszikus, valódi terepezési tulajdonsággal rendelkező gépkocsik gyártói csak kapkodják a fejüket. Igyekeznek megfelelni a küllemi elvárásoknak, azonban nem akarnak kompromisszumot kötni abban a tekintetben, hogy a járműveik tényleg felmásszanak a hegyre, vagy leereszkedjenek a völgybe, illetőleg áthágjanak a dágványos-havas akadályokon. A Toyota Land Cruiser 150 azonban állja a sarat. Ezt szó szerint tessék érteni!
Először 1996-ban ültem Land Cruiserben, Tunéziában. A program része volt az Atlasz-hegylánc kies útjainak megismerése, majd egy sivatagi túra. Utóbbi azzal végződött, hogy egy órán át ástuk ki a kocsit a homokból, mert 500 méter megtétele után elsüllyedtünk a sivatagban. És ez nem a kocsi hibája volt, hanem azért fordulhatott elő, mert a sofőr elfelejtette bekapcsolni a differenciálzárat. Meglehet, hogy nem is felejtette el, csak simán a program eleme volt, hogy a turisták ilyesféle kalandba bonyolódjanak…
Már akkor éltem a gyanúperrel, hogy ez csak a „Kész átverés show” része volt, most pedig teljes bizonyossággal állítom, hogy csak úgy lehetett, hiszen vezettem egy Land Cruisert, amely magától nem süllyed el, az biztos.
Ez az autó nem utcai villantásra való, nem tipikus „ki, ha én nem” jármű, hanem azt a tradíciót követi, amely 1951 óta a terepek királyává teszi. Aki ezt választja, nem „férfinak akar tűnni, hanem férfi”. Nem kell ezt különösebben bizonygatnia. Akkor sem, amikor nehéz a terep…
Az átlagosnál lényegesen jobb terepjáró-képességért részben az úgynevezett KDSS-rendszer felelős, amely kiegyensúlyozza az első és hátsó menetstabilizátorokat. Hegymenetben például 2 másodperccel később oldja ki a féket, mint ahogy lelépünk a pedálról, így megakadályozza a visszagurulást.
Mi magunk a tunéziai sivatag hiányában a Budai-hegyekben és a Pilisben teszteltük, és az autó hamar be is bizonyította, hogy valóban hegyre termett. Sárban, fagyban, latyakban egyaránt megbízhatóan teljesít.
Az elektronikus rendszerek egyszerűen nem engedik meg a hibát, korrigálják a vezetéstechnikai malőröket.
Emellett említésre méltó a formavilága, amely megújult ugyan jeles elődjéhez képest, de alapvető jegyeiben azért mégis egy masszív, tekintélyes, valódi terepjárós Cruiser maradt. Az autó hossza majdnem 5 méter, és 197 centi széles, amely a méreteinél fogva a vezetőnek és az utasoknak teljes biztonságérzetet kölcsönöz, és meglehetősen kényelmes is. Hétüléses, ezáltal például egy társas vadászaton kiváló felvezető autó lehet, több elálló puskást képes a lőállásokhoz szállítani, de a barkácsolás során is jó szolgálatot tehet. Az ülések variálhatók, így a felszerelés elhelyezése nem jelenthet gondot, még egy többnapos vadászkirándulás alkalmával sem, sőt, a tágas csomagtérbe akár egy megtermett kan vagy egy dámbika is könnyűszerrel betehető.
Az általunk kipróbált D-4D járművünkben egy 190 lóerős „szív” dobogott. Ekkora teljesítmény, lássuk be, nem hátrány a mostoha terepviszonyok közepette. Mindazonáltal tudjuk, hogy a Land Cruiser nem az üzemanyag-takarékosság bajnoka, de vegyük figyelembe, hogy ez az autó 2,5 tonnás és arra tervezték, hogy mindent elbírjon vagy kibírjon.
A Land Cruiser új modellje „óvatosan” új. Persze, tele van az utastér mindenféle informatikai kényeztetéssel, kijelzőkkel, multimédiával, mert ezt már nem úszhatják meg az autógyárak. Muszáj beletenni és kész. A Land Cruisert azonban nyilván nem azért választják a leendő tulajdonosok, mert gyorsan szinkronizálja a mobiltelefont, és JBL-hangrendszer van benne. Ez az autó az maradt, amit várnak tőle. Kemény terepjáró, kényelmes utastérrel.
Forrás: Takács T. László