A korábbi évtizedekben hazánkban a lőhető nagyvad természetes ellensége az ember volt. Az utóbbi években megjelentek azok a nagyragadozók – farkas, medve, hiúz, vadmacska -, amelyek évszázadokon át rettegésben tartották az őzet, a szarvast, muflont, még a vaddisznót is. Már most megfigyelhető a változás, mert ahol jelet hagyott a farkas, onnan még a vaddisznó is elhúzódott – hangzott el a Kossuth Rádió Hajnal-táj című műsorában.
Szemán Jenő, a telkibányai vadásztársaság hivatásos vadásza elmondta: tavaly novemberben-decemberben azon a területen, ahol az etetés folyamatos volt, és látszott a nagyragadozó nyoma, a vaddisznó nem ette meg a kukoricát. A farkas megjelenése a szarvasra, vaddisznóra, muflonra megtette a hatását. A vadász meghajtotta a szóban forgó területet, melyen mindössze két vaddisznó volt, míg az előző években körülbelül harminc.
Az erdőgazdálkodóknak azonban bizonyos szempontból jót tehet a farkas jelenléte, mert az erdőfelújításoktól távol tartja a muflont, emellett „segíti” a természetes kiválasztódást is – magyarázta.
Forrás: MTI
A német vadászati statisztikák azt mutatják, hogy a gímszarvas elejtések száma egyes területeken csökken, ami komoly szakmai vitákat vált ki...
