Az Országos Magyar Vadászkamara Borsod Abaúj Zemplén megyei Területi Szervezete és az Észak-magyarországi Vadászszövetség 2008 őszétől rendszeresen szervez az Ifjú Nimródok számára különféle programokat, amely azóta elkötelezett mozgalommá nemesedett. Nem titkolt célunk volt a legfogékonyabb korosztályok természet közeli, vadászias nevelése, vadászhagyományaink megismertetése és nagy múltú vadászkultúránk értékeire való figyelemfelhívás, a közösséghez tartozás igényének felkeltése a gyerekekben.
Mindezek szellemében, az idei nyáron is megszerveztük az Ifjú Nimródok találkozóját a varázslatos Telkibányán.
A gyermekek részére egy kidolgozott programsorozat biztosította a széleskörű ismeretek megszerzésének lehetőségét. Mostani táborunkban a világ különböző tájainak vadállományát és azok vadászati módjait hoztuk közelebb az ifjúság szívéhez. Mindezekben, olyan vadászberkekben híres előadókat kértünk fel élménybeszámolóra, akik a különböző földrészeken hosszabb-rövidebb időt töltöttek el vadászattal és vadmegfigyeléssel.
Ezen ismeretek átadásában Németh Attilát és ifj. Gyimesi Györgyöt a Világjáró Vadászok Klubjának elnöke és alelnöke kezdte meg a sort. Rendkívül gazdag filmeket láthattunk vadászútjaikról, kalandjaikról, melyeket szóban kiegészítve egyedi élményt nyújtottak a gyermekek számára. Külön köszönet, hogy segítettek kiigazodni a világ kecskeféli és bakjai között. Egy-egy havas hegycsúcson feltűnő vad feledtette velünk a júliusi nap 40⁰C-os melegét. A vetítések és élménybeszámolók az esti lesek után is szó szerint a végkimerülésig folytatódtak. Ennek ellenére a hajnali fél 4-es indulást népes gyereksereg várta, pedig nem volt központi ébresztő.
Az előadások szünetében Czibere Lajosnak köszönhetően légpuskás és íjász lő tudásukat mérhették össze a bátor vállalkozók, valamint kisebb csoportokban folyamatosan be lehetett segíteni a helyi hivatásos vadászok munkájába. Így vadetetés, vadkamera kihelyezés, vadkárbecslés, nyomolvasás, les áthelyezés színesítette a programot.
Következő előadónkban Kovács Józsefet a helyi Kéked és Környéke Földtulajdonosi Vadásztársaság tagját köszönthettük köreinkben, aki kafferbivaly és jávorszarvas vadászatait elevenített fel. Mondhatnánk a mai világban, hogy ez nem egy különlegesség, azonban magyar vadászok között elsőként íjjal hozta terítékre ezen vadfajokat. A gyerekek körében nem kis izgalmat keltve azzal a tudattal, hogy milyen is lehet egy bivalytól közel 25 méterre várni a megfelelő pillanatra. Ilyenkor érthetik meg igazán, hogy az önuralomnak milyen fontos szerepe van egy vadászember életében.
Miután az afrikai kalandokba jól kimelegedett a kis csapat, Hámori Csaba a sarkvidékekre kalauzolta el a táborozókat, a jegesmedve, a jávorszarvas és a grizzlyk otthonába. Vadászatukról-élőhelyeikről mesélt a gyerekeknek, valamint ezek trófeáit is megsimogathatták. A legjobban a jegesmedve vadászata villanyozta fel a vadászcsemetéket. Megtudhatták, hogy mennyire fontos az időjárási viszontagságoknak megfelelő üzembiztos fegyver, ugyanis egy „csütörtököt” mondott puska, a vadászatot segítő kutyák, vagy rosszabb esetben akár a saját életükbe is kerülhet majd.
A hét folyamán első nagyobb lélegzetű „szafarink” Vásárosnaményba vezetett a beregi kisvárosban a több mint 140 emlős és madár preparátumot, valamint vadtrófeát bemutató állandó interaktív kiállítására, amely a világ több táját magába öleli. Nem mindennapi élmény volt az addig csak fotókon vagy filmeken látott vadfajokat testközelből megszemlélni. A múzeumban üdvözölhettük a gyerekek számára már régi ismerős Zsoldos Barna Nimród Vadászújság tudósítóját, aki feltette számunkra azt a kérdést, hogy egy-egy ilyen program alkalmával mit látunk a gyerekek szemében? A válasz lehet, hogy furcsa volt, de hirtelen azt feleltem, hogy a szemeket nem figyeltük, mivel mindegyikőjüknek a szája folyamatosan tátva volt! Ebből az ámulatból csak az ebéd illata hozta őket vissza a valóságba, amit igazán szép és vadászias környezetben költöttek el.
Innen utunk Napkorra vezetett, ahol Támba Miklós a Napkori Erdőgazdák Zrt. elnöke várta az Ifjú Nimródokat. Megismerkedhettek a zártkerti vaddisznótartással valamint egy izgalmas sétát tettünk a „legényszállás”, a kan öregbítő mellett. A napot egy Tisza parti fagyizással és az elmaradhatatlan esti leskelődéssel zártuk.
Az sűrű programok után mindenkinek jól esett egy kicsit lazább nap a tábor területén. Egy önvédelmi továbbképzés után Lontai Lászlótól megtudhattuk, hogy miért is fontos a jó kapcsolat a vadászok és a nemzeti parkok őrei között. Azoknak az embereknek, akik nap, mint nap az idejük jelentős részét a természetben töltik, a rendszeres beszélgetések eszmecserék mindkét fél munkáját segíthetik.
A magyar nép múltjában és természetesen a vadászatban is a lovak mindig kiemelkedő szerepet kaptak. Itt Telkibányán is a helyi vadászok között találhatunk olyat, aki lóhátról is szokott vadászni. Boda Zoltán vadásztársunknak köszönhetően mindenki kipróbálhatta ezt a felszabadító érzést.
Ezen a napon köszönthettük Pintér Norbert vadászírót, aki előadásában az olvasás és majd a későbbi írás reményében a jegyzetkészítés fontosságára hívta fel a figyelmet. A magyar vadászati kultúra kiemelkedő szegmense a vadászirodalom, mely ismerésének fontosságát nem lehet elég gyakran emlegetni. S bár ezen napok alatt a suli valószínűleg a legkevésbé sem jutott senkinek az eszébe, a jövő évi viszontlátás reményében a vadásztanoncok két dedikált „kötelező olvasmánnyal” térhettek haza.
Eztán egy kisebb „szafarit” tettünk a mai Szlovákia területén található Szalánchutára. Hézsely Péter nyugalmazott erdész ismertette meg a határon túli vadászati szokásaikat, kultúrájukat. Megmutatta az ottani erdészeti térképeket, terveket, ami nem volt ismeretlen gyermekeink számára, ugyanis már vannak közöttük olyanok, akik erdészeti vonalon folytatnak tanulmányokat. Az elméleti tudnivalók után a vadászpalánták megtekinthették a kezelésében lévő muflonos kertet. Hazafelé indulva, mivel fontosnak tartjuk, hogy a gyermeke a saját népünk történelmét is megismerjék, a Füzéri vár falai között tettünk egy sétát. Aztán a nap végére elérkezett az utolsó este is, amit tábortűz helyett közkívánatra ismét leselkedéssel töltöttünk el.
Így elérkezett a hazautazás napja. De, hogy senkinek ne legyen ideje ezen szomorkodni az összepakolást pár perc alatt elintéztük. Egy tűzoltó szirénáját hallva tudtuk, hogy ismét valami izgalmas dolog fog történni. A katasztrófavédelem gyerekekre szabott intelmeit meghallgatva a hét melegét a vízágyú hideg zuhanya feledtette.
Táborunk utolsó vendége Kisteleki Gergely egy madárgyűrűző találkozó előtt köreinkben megpihent. Bizonyára mindenki szívébe zárta a velünk táborozó Sanyi szürke varjú mellett Zsömit a pár hónapos nyári ludat. A ragadozó madarak életét , a solymászat történelmi szálait és napjaink gyakorlati fogásait ismerhettük meg.
Tisztelet és köszönet illeti mindazon embereket, akik munkájukkal és tudásukkal hozzájárultak a fiatalok igaz vadásszá válásában!
Forrás: Bótáné Batta Olga
OMVK BAZ megyei területi Szervezete
Kulturális és Hagyományőrző Szakbizottság Elnöke
