A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nemrég adott hírt arról, hogy hazánkban 100 év óta először újra költ a daru; most megint egy majdnem 100 éves rekord dőlt meg.
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, Borbáth Péter, a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területén, Pély közelében 15 fakó keselyűt pillantott meg, melyek épp az éjszakázáshoz kerestek megfelelő helyet.
A madarak még másnap reggel is ott voltak, ekkor már egy 18-as csapatot számláltak a lelkes megfigyelők. 10 óra körül felrepültek, ekkor déli irányból egy 19. madár is csatlakozott hozzájuk, majd néhány kör után eltűntek az égen észak-kelet irányába.
Külön érdekesség, hogy három madáron egyedi jelölés is volt, a nagy szárnyfesztávolságú ragadozómadaraknál használt szárnylap (szárnykrotália) segítette beazonosításukat. Ezekből derült ki, hogy mindhárom madár idén született a szerbiai Uvac szurdokban, mely a faj utolsó menedékeinek egyike a balkánon, az egyedi jelöléseket is itt kapták.
Annak ellenére, hogy egyre többször van keselyű megfigyelés hazánkban, felbukkanásuk még mindig kuriózumnak számít. 2015-ben ez az ötödik alkalom, hogy fakó keselyűt mutatott a távcsövek képe, de egy 1-2 példánynál nagyobb csapat felbukkanására 1926 óta nem volt példa, akkor 11 madarat számláltak.
Nem volt ez mindig így, a Kárpát-medencében egészen a múlt század közepéig három keselyűfaj, a fakó-, a barát- és a dögkeselyű is rendszeresen előfordult. A Kárpátok hegyei megfelelő fészkelőhelyet, az Alföld több tízezer ridegen tartott jószága pedig bőséges táplálékforrást biztosított számukra.
Kipusztulásuk okai összetettek és egyértelműen az emberi tevékenységre vezethetők vissza. A még ma is több ezer madár pusztulását okozó mérgezések az egykori keselyű állományokat sem kímélték. A trófeagyűjtés során nem lencsevégre, hanem puskavégre kapták a madarakat, fészkelés közben pedig a szülőmadár elpusztítása után a tojásokat vagy fiókákat is kiszedték a fészekből.
Eltűnésükhöz a legeltetéses állattartás visszaszorulása és az állategészségügyi szabályok szigorítása is hozzájárult. A kevesebb jószág miatt kevesebb volt az elhullott tetemek száma is, ráadásul a tetemeket állategészségügyi veszélyre hivatkozva el kellett temetni vagy elszállítatni, így táplálékforrásuk jelentősen lecsökkent.
Európában az utolsó előtti pillanatban kaptak észbe a szakemberek, mára a Spanyolországban és a Balkánon folyó komoly természetvédelmi sikereket elért programok bizonyítják, hogy a keselyűknek igenis van még keresnivalója a kontinensen és az egészséges ökoszisztémában betöltött helyük vitathatatlan.
Fotó: Mészáros József
Forrás: mme.hu
