Bársony István születésének 160. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezés előtt az író nevét viselő alapítvány a szabadszállási Bársony István vadásztársaságnál társasvadászatot tartott, aminek különlegességét az adta, hogy néhány tag felesége és lánya is elkísérte a társaságot, ezzel is emelve az esemény fényét.
A teríték után vadászkürt mellett, néhány mondatban, pár idézettel megemlékeztek a névadó, Bársony Istvánról. Az elhangzott megemlékezés egyik idézete erről a vadászterületről szólt:
„Mennyi boldog időt töltöttem ott, gyakran órák hosszat tűnődve a nádas közt, egy-egy kis titkos réti tisztáson, nekitámaszkodva valamelyik korhadó sásboglyácskának, hallgatva a máshol nem hallható neszeket, élvezve a felséges magányt, ahol nincs az utamban senki sem, aki megzavarna. A messzeségben mindenütt nád és zsombik; valahol egy tanya teteje látszik; a Kurjantó homokdombjai körülölelik a tájat északnyugat felől; a nap szelíden mosolyog le, és mosolygóvá szépíti az egész környéket. Vadruca hápog; vízicsibe pittyen, vöcsök nyerít hol itt hol ott, felváltva jókora időközökben. El lehet képzelni mindezt; és ezer ennyit!”
Önéletrajzának és munkásságának felelevenítése után Pásztor József elhelyezte társaságunk koszorúját a kopjafánál. A Kerepesi temetőben lévő síremlékénél Sipos Tamás Intéző Bizottsági tag helyezte el az emlékezés koszorúját.
Forrás: Bársony István Alapítvány
A német vadászati statisztikák azt mutatják, hogy a gímszarvas elejtések száma egyes területeken csökken, ami komoly szakmai vitákat vált ki...
