A Körös-Maros Nemzeti Park területén is előfordulnak aranysakálok. Ezek az óvatos ragadozók általában messze elkerülik az embert, így nem könnyű megpillantani őket.
Az aranysakál, amelyet a népnyelv toportyánként is emleget a XIX. században még szervesen hozzátartozott a hazai táj faunájához. A XX. század elején azonban teljesen eltűnt az ország mai területéről. Az 1980-as években egyre többször bukkant fel déli határaink mentén. Spontán visszatelepülő fajról van szó, melynek állománya napjainkban is terjeszkedik.
A Körös-Maros Nemzeti Parkban szinte mindenütt előfordulnak aranysakálok, bár számuk messze elmarad a dél-dunántúli vagy a kiskunsági állománytól. A Kis-Sárrét természeti adottságai – megmaradt régi mocsarak, jelentős erdősültség, halastavak, nádasok – alkalmas élőhelyet jelentenek számukra. Egész évben vadászható fajról van szó. A szakemberek szerint a nádi farkas gyakran nemcsak az apró rágcsálókat, dögöket fogyasztja, hanem a nagyvad, – például őzek, vaddisznók – szaporulatát is zsákmányolja.
Különösen párzási időszakban – január-februárban –, majd nyáron, mikor a kölykök már képesek részt venni a családi vadászatokon, hallhatjuk jellegzetes üvöltésüket az alkonyati, éjszakai órákban. Az aranysakál viszonylag nagy területet bejár, és rendkívül óvatos jószág.
Akik szeretnének testközelből is látni aranysakált, azok Szarvason, a Körös-Maros Nemzeti Park Körösvölgyi Állatparkjában, a téli szünet után, március 15-től megtekinthetik!
Forrás: kmnp.hu
A csapat felszerelését szállító öreg Bedford terepjárók porfelhőt hagyva maguk után ütemesen robogtak úticélunk, az Otjisauna vadászfarm felé. A...
Magyarországon immár több mint harminc éve jelen van az aranysakál, és néhány év alatt egyértelművé vált, hogy állománya folyamatosan növekszik....
