A Körös-Maros Nemzeti Park területén is előfordulnak aranysakálok. Ezek az óvatos ragadozók általában messze elkerülik az embert, így nem könnyű megpillantani őket.
Az aranysakál, amelyet a népnyelv toportyánként is emleget a XIX. században még szervesen hozzátartozott a hazai táj faunájához. A XX. század elején azonban teljesen eltűnt az ország mai területéről. Az 1980-as években egyre többször bukkant fel déli határaink mentén. Spontán visszatelepülő fajról van szó, melynek állománya napjainkban is terjeszkedik.
A Körös-Maros Nemzeti Parkban szinte mindenütt előfordulnak aranysakálok, bár számuk messze elmarad a dél-dunántúli vagy a kiskunsági állománytól. A Kis-Sárrét természeti adottságai – megmaradt régi mocsarak, jelentős erdősültség, halastavak, nádasok – alkalmas élőhelyet jelentenek számukra. Egész évben vadászható fajról van szó. A szakemberek szerint a nádi farkas gyakran nemcsak az apró rágcsálókat, dögöket fogyasztja, hanem a nagyvad, – például őzek, vaddisznók – szaporulatát is zsákmányolja.
Különösen párzási időszakban – január-februárban –, majd nyáron, mikor a kölykök már képesek részt venni a családi vadászatokon, hallhatjuk jellegzetes üvöltésüket az alkonyati, éjszakai órákban. Az aranysakál viszonylag nagy területet bejár, és rendkívül óvatos jószág.
Akik szeretnének testközelből is látni aranysakált, azok Szarvason, a Körös-Maros Nemzeti Park Körösvölgyi Állatparkjában, a téli szünet után, március 15-től megtekinthetik!
Forrás: kmnp.hu
Skóciában akár 100 fontot is fizetnek egy-egy elejtett szarvas után, amennyiben az a hatóság által meghatározott állományszabályozási célokat szolgálja. A...
Október 1-je hagyományosan a magyar vadászév egyik legfontosabb dátuma. Egyszerre számos nagy- és apróvadfaj vadászati idénye kezdődik, az idei ősz...
