fbpx

A láthatatlan vadkárelhárítás

0

Az új vadkár-protokoll nem hozta meg a várt áttörést, valószínűleg még hosszú évekig fogja terhelni ez a „se tőled, se hozzád” állapot a vadgazdálkodót. A vad az államé, a vadászati jog a miénk, felülről jön az ukáz az állományunk nagyságát illetően és még a kárt is mi viseljük. Faramuci helyzet, de ebből kell főznünk valamit és erre talán van is megoldás…

Sokszor írunk lapunk hasábjain a vad által okozott kártételek jogi, gazdasági, de még akár populációdinamikai együtthatóiról, vagy a különféle elhárítási módokról, sőt már több élő adást is szerveztünk a téma körül, lett légyen szó károkozásról, vagy vadlétszámról. Megoldást viszont jelen keretek között aligha találtunk – legalábbis olyat, ami évtizedekre megoldaná a természetvédők, vadgazdálkodók, mezőgazdászok és erdészek problémáit úgy, hogy közben azért vad is maradjon a területen. Ennek az oka nem csupán az érdekérvényesítés szövevényes lobbijában – vagy annak hiányában – keresendő, hanem ennél sokkal összetettebb. A vad „rendezetlen” jogi állapota, a különböző gazdasági érdekek és persze a vágyvezérelt létszámbecslés. Mégis megpróbáljuk toldozni-foltozni ezt a rendszert, hiszen gazdálkodni mindenkinek kell! A vadkárelhárítás egy külön tudományág, amit sokan letudnak azzal, hogy lekerítik a kárérzékeny területet és ezzel késznek nyilvánítják a teendőiket. Csakhogy ezek a karósorok a végén egy spirált indítanak be, ami senkinek nem lesz jó, főleg amikor egész évre kint maradnak… Mi mást lehet tenni?

Van bizony „humánusabb” módja a termény – és pénztárcánk – megóvásának, ráadásul láthatatlan, így nem is csúfítja el a tájat. Ez nem más, mint egy ultrahanggal működő „ágyú”, ami olyan, a vad számára rendkívül irritáló hangot ad ki, amire mi emberek süketek vagyunk, de a vad nem állhatja. Ennek hatékonysága elsőre kérdéseket vethet fel, ezért Rosta Lászlót, a Concó Menti Vadásztársaság elnökét, akik maguk is telepítettek a Doxmand cég riasztóiból, hogy mik a terepi tapasztalatok, hiszen hiába a jó marketing, minket az érdekel, hogy teljesít az eszköz!

Az egylet Ács község határában működik, a Concó folyása mentén, amely patak a Dunába torkollik. Mocsaras rész, mozaikos vetésszerkezettel, az erdősültsége pedig egy-két rejtőfolton kívül nem jelentős, így magától értetődik, hogy a gímszarvas és az őz (a terület két nagyvadja, habár nemrég jelent meg a dám is) előszeretettel keresi fel a mezőgazdasági területeket. Természetesen akad vaddisznó is, azonban az utóbbi idők meglehetősen hatásos vadászatai megdecimálták őket, így most a szarvas az elsődleges. Rosta László maga is gazdálkodik, összesen száz hektáron, így mindkét oldalát látja ennek az áldatlan helyzetnek, s szerette volna úgy megoldani, hogy a kerítésekkel lehetőleg több kárt ne okozzon, azonban elejét vegye a vadkárnak is.

Kukorica és napraforgó földjeire telepítette ezeket a hangforrásokat, ráadásul a terület fedettsége miatt az ajánlott 60 méteres közök helyett 100 méterenként. Már vetéskor kitették, hiszen a vaddisznók már alig várták, hogy a vetőgép elkészítse a több tíz hektáros „szórójukat”, ez pedig mindenképp kerülendő. Habár a Doxmand cég mint kiegészítő elhárítót ajánlja a termékeit, nem volt más alkalmatosság ezen földdarabok körül. Mégis, már a vetés utáni időszakban lehetett látni, hogy a korábbi évekhez képest szinte egyáltalán nem jelentkezett túráskár. Ezen felbuzdulva egész évben kinthagyták a hangszórókat, ami elmondása szerint egész évben jelentősen mérsékelte a rágás- és taposási kárt is.

Márpedig utóbbi rendkívül fájdalmas volt az előző éven, hisz László egyik lucernaföldjét úgy letarolták, hogy kaszálni sem tudta végül. Ennek oka az, hogy mivel a Bakonyban az erdőgazdálkodó bekeríti szinte az utolsó erdődarabkát is, a vad kénytelen-kelletlen leszorul a mezőgazdasági területekre, ahol hatalmas rudlikban pusztít. Ugyanezen földterülete azonban az ultrahang meglepően jól védte.

A beszámoló szerint hatékonyan működött mindenhol a berendezés, ráadásul az ára meg sem közelíti más vadkárelhárító módok költségeit, fenntartása pedig nem kíván egy egész embert úgy, mint mondjuk a kerítések telepítése, karbantartása és felszedése. A gazdálkodók békés egymás mellett éléséhez elengedhetetlen természetesen a folyamatos kapcsolattartás és együttműködés, ami mellé ha társul egy ilyen jól működő kárelhárító-rendszer, akkor a zsebünket sikeresen meg is védtük.

Bódi Ábel

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*