Szarvakat növesztő nyulak és a nyúltilop mítosza

Az utóbbi hetekben újra felkapta az internet a Colorado vadnyulai között előforduló különös jelenséget: egy vírus miatt egyes nyulak szarvszerű képződményeket növesztenek. A látvány elsőre hátborzongató, de a tudomány régóta ismeri a jelenséget – olvasható a The Wildlife Society cikkében.

A háttérben a shope-papillomavírus (SPV) áll, amely az embereket fertőző HPV-hez hasonlóan bőrszerű daganatokat idéz elő. Ezek gyakran szarvnak tűnhetnek, többnyire ártalmatlanok, kivéve, ha a szem vagy a száj körül jelennek meg. Az emberekre és háziállatokra a vírus nem veszélyes, rovarcsípéssel terjed a vadon élő nyulak között.

A különös kinövések évszázadok óta megmozgatják az emberek fantáziáját. Valószínűleg innen ered a nyúltilop – eredeti nevén jackalope, vagy szarvasnyúl – legendája. Ez a képzeletbeli állat főként az amerikai folklórban terjedt el, és egy nyúl, valamint szarvas, antilop vagy kecske elképzelt keverékeként írják le. Maga az angol jackalope szó is a jackrabbit (mezei nyúl) és az antelope (antilop) összevonásából született.

A jelenség nemcsak Amerikában ismert: a német folklórban is létezik egy hasonló mítosz, a Wolpertinger, amelyet a bajor és baden-württembergi erdők lakójának tartanak. A 17. századból fennmaradt ábrázolások és a 19. századi, turisták számára preparált szuvenírek tették népszerűvé ezt a szarvakkal és szárnyakkal ábrázolt nyúlszerű lényt.

A vírus tudományos leírása 1933-ra nyúlik vissza, és azóta modellként szolgált a HPV elleni védőoltás kutatásában. Így tehát a félelmetesnek tűnő szarvasnyulak nemcsak a folklórt, hanem az orvostudományt is gazdagították.

Ahogy Kara Van Hoose, a Colorado Parks and Wildlife szóvivője fogalmazott: „A természet képes igazán különleges és váratlan dolgokra.”