Apróvad paradicsom

A Dévaványai Vadásztársaság több mint hat évtizede gazdálkodik a Körös-Maros Nemzeti Park szomszédságában, közel 12 ezer hektáron. A terület kiváló mezei nyúl- és vadfácán-állománnyal rendelkezik, amelyet tudatos élőhelyfejlesztéssel, etetéssel, itatással és egyebek mellett lucernás foltok kialakításával támogatnak.

Kurunczi Péter alelnök szerint a társaság filozófiája egyszerű: nem túlhasznosítani akarják a területet, hanem hosszú távon fenntartható, egészséges apróvadállománnyal gazdálkodni.

A társaság 1951-től működik, s a 11 580 hektáros terület elég hosszan határos a Körös-Maros Nemzeti Parkkal, ami óriási előny számukra, hiszen ott is intenzív dúvadgyérítés folyik, melyet a méltán híres túzokpopuláció, és nem mellékesen az apróvad is meghálál, így a területükön különösen erős a mezei nyúl- és vadfácánállomány. Az átgondolt takarmányozás és aszályos időben a folyamatos itatás mellett úgy vélik, a siker a mozaikosan, foltokban művelt agrár-környezetgazdálkodási lucernafoltoknak köszönhető. Ezek kiváló búvó- és fészkelőhelyet biztosítanak, valamint a nyúl számára ideális táplálkozóterületet nyújtanak, ráadásul gazdag rovarfaunával rendelkeznek.

– Az éves hasznosításunk nagyjából kétezres nagyságrend körül mozog mezei nyúl esetében. Ez az a mennyiség, amit a terület hosszútávon elbír – mondja Kurunczi Péter, hozzátéve, hogy a lassan véget érő vadászati évben mintegy nyolcszáz élőnyulat értékesítettek, a többit vadászattal hasznosították. Külön hangsúlyozza, hogy a cél nem a maximális teríték elérése, hanem az egyensúly fenntartása az élőhely és a vadállomány között.

– Még véletlenül sem szeretnénk túlhasznosítani a területet. Számunkra sokkal fontosabb, hogy a vadállománnyal gazdálkodjunk, így aztán nem „kifosztjuk, leraboljuk” a revírt – fogalmaz. Ennek eredményeként idény közepe felé az egyik társasvadászaton nyolc puska négy óra alatt 75 mezei nyulat tudott terítékre hozni, míg egy korábbi alkalommal 22 puskával 153 nyulat lövettünk.

Nem kizárólag természetes apróvadra támaszkodnak, hanem a törzsállomány pótlására alkalmas szürkefogoly-tenyésztéssel is foglalkoznak.

– Évek óta nevelünk foglyot pulykakotlósokkal, szabad területen. A technológia sajátosságából adódóan nem kell elképesztő mennyiségre gondolni, de évente így is 500–600 madarat engedünk ki. A klasszikus, kotlóssal történő nevelés nemcsak a foglyok kondícióját javítja, hanem azt is biztosítja, hogy a madarak jobban alkalmazkodjanak a szabadterületi körülményekhez, vadászati szempontból pedig igazi „vadjellegű” állomány alakuljon ki.

A bérvadászati kereslet stabilnak mondható, a hazai és külföldi puskaforgatók körében egyaránt jól értékesíthetőek a vadászataik.

– A vendégkör körülbelül fele-fele arányban áll magyar és külföldi vadászokból – mondja. – A mennyiségében, minőségében is kiváló apróvadállomány és a körültekintően szervezett vadászatok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy évről évre visszatérjenek hozzánk. Fácánt egyébként nem értékesítünk, az általunk nevelt 2-3 ezer kakast jelentős részét a 47 fős tagság szokta elejteni. Évente 600-700 tyúkot is kirakunk a terület különböző részeire, de csak a telep közelében vadásszuk őket. Nagy büszkeséggel mondhatjuk, hogy immár két évtizede nálunk rendezik meg a Nemzetközi Solymásztalálkozót. 2024-ben 12 országból érkeztek ragadozómadaras vadászok, s összességében 43 szirti sas, 14 sólyom, illetőleg 11 héja és ölyv részvételével zajlott a vadászat. A büszkeségre okot ad az is, hogy ezen a hagyományos vadászati móddal folytatott, négynapos vadászaton 33 őznek, 92 mezei nyúlnak és 19 fácánnak adhattuk meg a végtisztességet.

A dévaványai példa mutatja, hogy megfelelő élőhelygazdálkodással, takarónövényekkel és tudatos hasznosítással manapság is lehet erős apróvadállományt fenntartani, akár ott is, ahol egyébként rendkívül magas az intenzíven művelt szántóterületek aránya.

Horváth Attila

Fotók: Czifrák Gábor