Már a vaddisznók is fenyegetnek

Három nappal ezelőtt jelent meg több cikk a különböző médiafelületeken arról, hogy Budapest XII. kerületében az elmúlt időszakban 83 vaddisznót fogtak be. A legtöbb írás egyetlen, méghozzá a Hegyvidéki Önkormányzat honlapján megjelent híranyagból készült. Ebben további információként jelenik meg, hogy ezeket a vaddisznókat kilenc csapdával fogták be, amely eddig legeredményesebbnek bizonyult módszer, de a jövőben még több pénzt szeretne elkölteni a kerület a vaddisznókkal folytatott harcra, és leginkább a vad lakott területen történő megjelenésének megelőzésére szolgáló tevékenységek segítése a fő cél. A cikkben azt is leírja a kerület, hogy az utóbbi időben kevesebb hírt tettek közzé az online felületeiken, mert az információk egyesek számára „megterhelőek és felkavaróak” voltak. Na, itt kéne megállni egy pillanatra és végiggondolni a helyzetet!

Az ember terjeszkedésével a vad megtanult alkalmazkodni a megváltozott környezethez, sőt egyes fajok, mint akár a róka, szarka, dolmányos varjú, karvaly, balkáni gerle és a szóban forgó eset főszereplője, a vaddisznó, úgynevezett kultúrakövető fajokká váltak. Azaz nemcsak elviselik az emberi jelenlétet, hanem keresik is, hiszen pontosan tudják, hogy a lakott területeken megtalálják a számukra szükséges búvóhelyet, táplálékot és a nyugalmat. Tehát a „buta állat” nem is olyan buta!

Viszont, ha már bent van a lakott területen, akkor sok esetben nem szimbiózisban él velünk, emberekkel, hanem számunkra kárt okoz. Persze nem szándékosan, hanem simán csak a szükségleteit elégíti ki, például a kukák kifosztásával. És ekkor jön az elhatározás, hogy valamit tenni kell, mert humán- és állategészségügyi, vagy köztisztasági szempontból is káros, amit csinál. Ennek végkifejlete lett, hogy a jogalkotó rátestálta a települések polgármestereire a megelőzési, elhárítási feladatokat, akik az elmúlt, közel két hónapban megpróbálták megtalálni a megoldásokat, ami az embereknek és a vadnak is jó lehet. Na, itt kell azt mondanom, hogy ilyen megoldás nincs!

Ennek ellenére vannak önkormányzatok, akik kerítéssel, mások csapdázással, s vannak, akik a vad elejtésével próbálják kezelni a helyzetet.

… és most visszatérnék az eredeti gondolatmenethez. Tehát az önkormányzatok, polgármesterek az államtól megkapott kényes, plusz feladatot igyekeznek a lehető legjobb módon elvégezni a helyi lakosok biztonságát és életkörülményeit figyelembe véve, ami ráadásul még óriási többletköltséggel is jár. És ez egyesek számára „felkavaró”?

Felkavaró és megterhelő azonban azt tudni, hogy vannak állampolgárok, akik semmit nem tudnak az ökológiai folyamatokról. Akiket nem érint közvetlenül, hogy a lakott területre bejáró vad milyen komoly anyagi kárt tud okozni. Példának okáért egy személyes tapasztalat a rókával kapcsolatban, ami rendszeresen bejárt a faluba, és az egyik portáról 40 tyúkot vitt el néhány éjszaka leforgása alatt. De személyi sérülésre is van példa: a tavalyi évben egy gímbika ment be a lakott területre, és nekiment a helyi önkormányzat egyik képviselőjének.

Tehát az új jogszabálynak köszönhetően a polgármesterek igyekeznek megtenni mindent annak érdekében, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő nap mint nap, de a lakosságnak is meg kell(ene) értenie, hogy az ő érdekükben történik a csapdázás vagy akár a belterületi elejtés, sőt proaktívan kéne becsatlakozniuk a megelőzési teendőkbe! Teszem azt úgy, hogy rendben tartják az elhanyagolt külterületi ingatlanokat, amit a vad búvóhelyként használ, vagy olyan kerítéssel veszik körbe a telküket, amin nem tud átmenni a vad, hogy összeszedje a gyümölcsfáról lehullott termést. De számtalan példát lehetne felsorolni.

Szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani a XII. kerületi önkormányzat honlapján található ismeretterjesztő anyagot, melyben nagyon logikusan összegyűjtötte a polgármesteri hivatal mindazt, amit egy állampolgárnak ismernie kell a belterületen megjelenő vaddal kapcsolatban:

https://hegyvidek.hu/aktualis/hirek/gyik-vaddisznok

Pechtol Szabolcs

Fotók: Adobe stock