Augusztus 1-jén Felső-Ausztriában megkezdődött az érett őzbakok vadászati idénye. Az Osztrák Tartományi Vadászszövetség ebből az alkalomból közzétett felhívásában hangsúlyozta, hogy az érett bak elejtése nem pusztán egy vadászati élmény, hanem komoly szakmai feladat, amelyet a vad gondos bírálata, a vadászetika és a felelős vadgazdálkodás alapelvei kell, hogy meghatározzanak.
A magyar vadász számára azonban az osztrák gyakorlat elsőre meglepő lehet. Nálunk ugyanis az őzbak vadászati idénye már április 15-én megkezdődik, és a trófeás bakok jelentős részét már tavasszal elejtik. Ausztriában ezzel szemben – legalábbis Felső-Ausztriában – az igazán érett, kapitális bakok vadászatával augusztus 1-jéig várnak, vagyis csak az üzekedés elejét követően kerülhetnek terítékre.
A két rendszer mögött két eltérő szemlélet rajzolódik ki. Magyarországon a tavaszi bakvadászatnak komoly hagyományai vannak, és nem elhanyagolható gazdasági jelentősége sem. A külföldi vendégvadászok jelentős része éppen a korai bakvadászat miatt érkezik hazánkba, amely a vadgazdálkodók számára fontos bevételi forrást jelent. Ez a rendszer évtizedek óta működik, és sok vadász számára természetes.
Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon is, milyen előnyei vannak az osztrák gyakorlatnak. Ha az érett bakok csak az üzekedési időszak után kerülnek terítékre, nagy valószínűséggel már részt vettek a párzásban, vagyis génjeiket továbbörökítették az adott évben. Ez sokak szerint közelebb áll a természetes folyamatokhoz és a hosszú távú vadgazdálkodási szemlélethez.
Esztétikai szempontból is más képet mutat a nyár végi bakvadászat. Augusztusra az agancsok már teljesen letisztultak, kialakult végleges színük. Egy ilyen bak agancsa jóval mutatósabb, mint egy április közepén elejtett példányé, amikor előfordulhat, hogy egyes egyedeken a barka maradványai is felfedezhetők.
Természetesen egyik rendszer sem feltétlenül jobb a másiknál. Mindkettő mögött szakmai érvek, hagyományok és gazdasági szempontok állnak. A kérdés inkább az, hogy a jövő vadgazdálkodásában melyik szempont kapjon nagyobb hangsúlyt: a korai trófeavadászatból származó bevételek, vagy az a megközelítés, amely megvárja a párzási időszakot, és csak ezt követően engedi elejteni az állomány legjobb bakjait.
Talán éppen az ilyen példák mutatják meg, hogy ugyanazt a vadfajt két szomszédos ország is eltérő filozófia szerint kezelheti. Érdemes megismerni egymás gyakorlatát, és szakmai alapon megvitatni, melyik megoldás szolgálja hosszú távon jobban az őzállomány érdekeit, a vadgazdálkodás céljait és a vadászat társadalmi megítélését.
Hazánkban az április 15-i kezdési időpont történelmi hagyományokra épül, ugyanakkor az elmúlt évtizedekben jelentős gazdasági szerepet is kapott, hiszen a tavaszi őzbakvadászat hazánk egyik legfontosabb vadászati turisztikai „terméke”. Éppen ezért felmerül a kérdés, hogy a XXI. század vadgazdálkodási céljai mellett érdemes lenne-e újra szakmai párbeszédet kezdeni arról, vajon a jelenlegi vadászati idény kezdet szolgálja-e legjobban a vadgazdálkodás érdekeit, vagy bizonyos elemekben tanulhatnánk azokból az országokból, ahol a legerősebb bakok elejtésével a szaporodási időszak végéig várnak.
Nem biztos, hogy erre a kérdésre egyetlen helyes válasz létezik. Az azonban biztos, hogy a vadgazdálkodás jövőjét meghatározó döntéseket érdemes szakmai érvek, biológiai ismeretek és hosszú távú természetvédelmi szempontok alapján meghozni – még akkor is, ha ez időnként a több évtizedes hagyományok újragondolását is jelenti.
kép:123rf.com
Augusztus 1-jén Felső-Ausztriában megkezdődött az érett őzbakok vadászati idénye. Az Osztrák Tartományi Vadászszövetség ebből az alkalomból közzétett felhívásában hangsúlyozta, hogy...
Egy gázvezeték, villamos távvezeték, út vagy vasútvonal kiépítéséről beszélünk, többnyire csak a földtulajdonosok vagy a mezőgazdasági termelők kártalanítása kerül szóba....
