Októberben jelentősen megemelkedett az afrikai sertéspestis (ASP) miatt bejelentett kitörések száma az európai vaddisznóállományban. Különösen Bulgáriában volt látványos a növekedés, de Lengyelországban, Lettországban és Magyarországon is romlottak a havi adatok. Vajon mi állhat a háttérben? Az évszakok változása, a vaddisznóállomány sűrűsége, a vírus fennmaradása vagy éppen a hatékonyabb felderítés?
Az osztrák élelmiszer-biztonsági és állategészségügyi ügynökség (AGES) november 17-én közzétett jelentése szerint szeptemberben 249, októberben viszont már 448 ASP-kitörést jelentettek az európai vaddisznóállományból az Európai Unió állatbetegség-bejelentési rendszerébe (ADIS). Ez egyetlen hónap alatt közel 80 százalékos emelkedést jelent.
A legtöbb kitörést Bulgáriából (104), Lengyelországból (101) és Lettországból (88) jelentették, de Magyarország is az élmezőnybe került 50 bejelentéssel.
Mi történt Bulgáriában?
A legmeglepőbb változás kétségtelenül Bulgáriában következett be. Augusztusban négy, szeptemberben mindössze egy kitörést jelentettek, októberben viszont már 104-et.
Ez a növekedés önmagában az európai emelkedés több mint felét magyarázza. Lengyelországban eközben 89-ről 101-re, Lettországban 55-ről 88-ra, Magyarországon pedig 26-ról 50-re emelkedett a bejelentések száma.
Felmerül tehát a kérdés, hogy valóban ilyen hirtelen erősödött fel a vírus terjedése, vagy más tényezők is befolyásolják a statisztikát?
A válaszhoz fontos tudni, hogy a bejelentett kitörések száma nem azonos a teljes fertőzött állomány nagyságával. Az adatokat a mintavétel, az elhullott állatok felkutatása és a hatósági vizsgálatok intenzitása is befolyásolja. Bulgária kiugró októberi adatának pontos okát ezért további, területi bontású vizsgálatok nélkül nem lehet megállapítani.
Az ősz is szerepet játszhat
Az ASP-vírus egyik legnagyobb veszélye, hogy az elhullott állatok tetemeiben hosszabb ideig fertőzőképes maradhat. A hűvösebb időjárás kedvezhet a vírus környezeti fennmaradásának, ezért az őszi és téli hónapok járványügyi szempontból különös figyelmet érdemelnek.
Ugyanakkor az évszakok változásával a vadászati és a tetemkeresési tevékenység is módosulhat. Ha több elhullott vaddisznót találnak meg és vizsgálnak meg, az a kimutatott esetek számának növekedéséhez vezethet.
Az októberi emelkedést tehát nem lehet egyszerűen az időjárás számlájára írni. A tényleges fertőzési folyamatok és a felderítési eredmények együttesen alakítják a statisztikát.
Mit mutatnak a legújabb kutatások?
Éppen a napokban, november 16-án tette közzé az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) legújabb kutatási eredményeit a vaddisznók mozgásáról és az ASP terjedéséről.
A kutatók 13 európai országban mintegy 700 GPS-jeladóval felszerelt vaddisznó mozgását vizsgálták. Megállapították, hogy az állatok általában viszonylag kis területen mozognak: kéthetes időszak alatt átlagosan 2,4 négyzetkilométeres mozgáskörzetet használtak. Ritkán azonban akár 60 kilométeres elmozdulásokat is megfigyeltek.
A kutatás arra is rámutatott, hogy a nagyobb vaddisznósűrűség összefügg a vírus korábban fertőzésmentes területekre történő terjedésével.
Mindez megerősíti, hogy az állománysűrűségnek, a fertőzött tetemek felkutatásának és a járványügyi megfigyelésnek meghatározó szerepe van a védekezésben.
A házisertéseknél közben javultak az adatok
Érdekes ellentmondás, hogy miközben a vaddisznóknál jelentősen nőtt a bejelentett kitörések száma, a házisertéseknél éppen ellenkező folyamat figyelhető meg.
Szeptemberben 64, októberben már csak 26 kitörést jelentettek Európában. A legtöbbet Romániában, ahol 20 sertéstartó gazdaság volt érintett.
Ez azt mutatja, hogy a házisertés-állományok járványvédelme és a szabadon élő vaddisznók közötti fertőzési folyamatok eltérő körülmények között zajlanak. A zárt tartási rendszerekben szigorúbb biológiai biztonsági intézkedésekkel csökkenthető a fertőzés behurcolásának kockázata, míg a természetben a vírus terjedésének és fennmaradásának ellenőrzése lényegesen nehezebb.
Mit jelent mindez Magyarország számára?
Magyarországon az ASP már évek óta komoly kihívás elé állítja a vadgazdálkodókat. Az októberi 50 kitörés és a Duna mentén újonnan érintett területek azt mutatják, hogy még komolyabban kell vennünk a járványügyi intézkedéseket.
Az EFSA kutatása alapján különösen fontos a fertőzött tetemek mielőbbi felkutatása és eltávolítása, valamint az állománysűrűség és a járvány terjedése közötti összefüggések figyelembevétele. A kutatók szerint a megfelelően képzett keresőkutyák jelentősen növelhetik a tetemkeresés hatékonyságát.
Az európai tapasztalatok ugyanakkor azt is mutatják, hogy nincs minden területen egyformán alkalmazható megoldás. Az élőhelyek, a domborzati viszonyok, az állománysűrűség és a járványügyi helyzet országonként, sőt térségenként is eltérő lehet.
Az októberi számok ezért nemcsak egy kedvezőtlen járványügyi hónapról szólnak, hanem arról is, hogy a védekezés eredményességét folyamatosan értékelni kell.
Mert az igazi kérdés ma már nem csupán az, hogy miként lehet megállítani az afrikai sertéspestis terjedését, hanem az is, hogy mit tanultunk az elmúlt évek védekezéséből, és képesek vagyunk-e ezeket a tapasztalatokat a gyakorlatban is hasznosítani.
Támogassa a független vadászati újságírást!
A Magyar Vadászlap továbbra is azon dolgozik, hogy hitelesen, szakmai alapokon mutassa be a vadászat és a vadgazdálkodás legfontosabb kérdéseit. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, támogassa lapunk működését!



