Esti vadászaton népes konda több tagjára is lövést tettek, kettő tűzben maradt, egyet pedig az alapos keresés ellenére sem találtak.
Délelőtt hívtak, ha tudok segítsek a kutyámmal, mert biztosak a találatban.
Kiérve a helyszínre megmutatták a vélt rálövés helyét, és elmondták merre menekült a vad.
A vélt menekülési irányba próbáltunk értékelhető nyomra akadni, de sem a kutya, sem én nem találtam semmit, ezért újra a rálövés környékét „vallattuk” Stiklivel. A jelölt ponttól jóval távolabb, Stikli jelzett. Én nem tudtam semmit kivenni, mert az eső a látható csapajeleket eltüntette, de feltűnően izgatott lett a kutya és dolgozni akart, bíztam benne, had keressen (attól, hogy mi nem látjuk a nyomokat, ők még érzik azokat). Kutyám határozottan, jó tempóban elindult a „láthatatlan” nyomon és rövid vezetékmunka után már dermedten találtuk a keresett vadat. A lövés kicsit hátracsúszott és a 8x68s Rws Hm. lövedék a májat, illetve a gyomrot érte.
(Újfent bebizonyosodott, hogy milyen fontos a sikeres munka érdekében a rálövés helyének pontos meghatározása, ha nem is egyszerű, és bízni kell a kutyánk orrában és ösztöneiben, még akkor is, ha a körülmények mást sugallnak.)
Tisztelet a vadnak!
Köszönjük a bizalmat!
Forrás: Utánkeresők Baráti Köre/ Szloboda István
A csapat felszerelését szállító öreg Bedford terepjárók porfelhőt hagyva maguk után ütemesen robogtak úticélunk, az Otjisauna vadászfarm felé. A...
Magyarországon immár több mint harminc éve jelen van az aranysakál, és néhány év alatt egyértelművé vált, hogy állománya folyamatosan növekszik....
