Esti vadászaton népes konda több tagjára is lövést tettek, kettő tűzben maradt, egyet pedig az alapos keresés ellenére sem találtak.
Délelőtt hívtak, ha tudok segítsek a kutyámmal, mert biztosak a találatban.
Kiérve a helyszínre megmutatták a vélt rálövés helyét, és elmondták merre menekült a vad.
A vélt menekülési irányba próbáltunk értékelhető nyomra akadni, de sem a kutya, sem én nem találtam semmit, ezért újra a rálövés környékét „vallattuk” Stiklivel. A jelölt ponttól jóval távolabb, Stikli jelzett. Én nem tudtam semmit kivenni, mert az eső a látható csapajeleket eltüntette, de feltűnően izgatott lett a kutya és dolgozni akart, bíztam benne, had keressen (attól, hogy mi nem látjuk a nyomokat, ők még érzik azokat). Kutyám határozottan, jó tempóban elindult a „láthatatlan” nyomon és rövid vezetékmunka után már dermedten találtuk a keresett vadat. A lövés kicsit hátracsúszott és a 8x68s Rws Hm. lövedék a májat, illetve a gyomrot érte.
(Újfent bebizonyosodott, hogy milyen fontos a sikeres munka érdekében a rálövés helyének pontos meghatározása, ha nem is egyszerű, és bízni kell a kutyánk orrában és ösztöneiben, még akkor is, ha a körülmények mást sugallnak.)
Tisztelet a vadnak!
Köszönjük a bizalmat!
Forrás: Utánkeresők Baráti Köre/ Szloboda István
Az idei év első fele mozgalmasan alakult az európai vadgazdálkodás és vadászat szempontjából. Brüsszelben több olyan egyeztetés zajlott, amelyek hosszú...
Miközben a közbeszédben egyre többet hallunk a bioélelmiszerekről, a szabadtartásról és az állatjólétről, meglepően kevés szó esik arról, hogy a...
