Vannak azok a percek, amikor hajnalban váratlanul megcsörren a telefon és egy el-elcsukló hang szomorú és felfoghatatlan hírt közöl velünk. Így történt ez, mikor Gyula a fiad felhívott kora hajnalban: meghalt apu.
Ezek után csak a döbbenet marad és megpróbáljuk megmagyarázni, elfogadni azt, amit nem lehet. Egyik percben még itt voltál, a következőben már valahol máshol, ahol még egyikünk sem járt és ahonnan még senki nem jött vissza. Ahogy ezeket a sorokat gépelem, megelevenednek a közös emlékek, de egy komor árnyék kíséri ezt az emlékezést, mert újabb élmények szerzésére veled már nem nyílik lehetőség! Nézz ki nekem valami jó kis selejt bakot – kérted tőlem. Kinéztem neked egyet és mikor az utolsó közös őzbak vadászatunkon eléd állítottam a lőbotot, aggódtál, hogy a bak nem fogja megvárni a lövést. Türelemre intettelek. És a bak megvárt… Te viszont megint siettél, előre siettél! Pedig még ráértél volna! Odaát az örök vadászmezőkön majd egy másik vadászmester, az égi vadászmester kísér őzbakra, de bizonyosan ő is türelemre int a lövés előtt, mint én tettem. És ha meglőtted azt a bakot is, akkor majd nézz ki nekem is egyet odaát! Valami jó kis selejt bakot… Gyula bátyám! Ég veled! Nyugodj békében!
Forrás: B.M.
Szokatlan lopás történt a németországi Stralsund városában: ismeretlen tettesek szeptember és október között feltörték egy társasház pincéjét a Lion-Feuchtwanger utcában,...
Egy válasz
Nyugodj békében!