A gímszarvas a magyarországi erdők megszokott és jól ismert, őshonos vadfaja. Évmilliók óta a bolygó lakói és évezredek óta a magyar kultúrtörténet részei.
A keszthelyi Vadászati Múzeumban számos tárgyi emlék árulkodik minderről, hiszen hajdan a Festeticsek maguk is szívesen cserkészték be ezt a rendkívül szép állatot.
Tóth Csaba a múzeum igazgatója az M1 – Kék bolygó című műsorában kifejtette, a gímszarvas kultusza a szkíta szarvastól végigkíséri a magyarság történetét, Magyarországon és Európában mindig is őshonos fajnak tekinthető.
Szavai szerint hazánk legrégebbi gímszarvaslelete a közel egymillió éves süttői mészkőbe ágyazott agancs, de került elő 8000 éves gímszarvasagancs például a Kőrös folyó medréből.
A szarvast egykoron rőtvadnak hívták, sőt még van olyan magyarországi tájegység, ahol ma is így nevezik.
Szilágyi Zsolt, a Budakeszi Vadaspark szakembere hozzátette, Magyarországon három szarvas faj él szabadon: a gímszarvas, a dámszarvas és az őz. A gímszarvas mind közül kitűnik, a legnagyobb testű kérődző vadfaj Magyarországon. Nőstényét tehénnek, szaporítás előtt ünőnek, szaporulatát bika- vagy ünőborjúnak, hímjét pedig bikának nevezik. Szőrzete télen szürkésbarna, nyáron vörösesbarna. A tavasszal született borjak szőrzete vörösesbarna, sárgásfehér pettyekkel.
A szarvasbikák agancsa sok mindenről mesél a hozzáértőknek. A szakember szerint elterjedt tévhit, hogyha az ágak számát megnézzük, az utal a bika életkorára. Ebből annyi igaz, hogy az agancs mérete a korral változik. Tehát a fiatal bikáknak kisebb, a középkorúaknak nagyobb, az idősebbeknek azonban megint kisebb agancsuk van. Az agancsméret egészségi állapotukat, erejüket tárja fel. Egy nagy bikának az adott évben kisebb agancsa lesz, ha megsérül, vagy nem talál elég táplálékot magának – magyarázza Szilágyi Zsolt.
Bár vannak olyan helyszínei a bolygónak, ahol a gímszarvasállományok erősen csökkentek, a fajt nem veszélyeztette soha a kihalás. Magyarország – a kedvező életfeltételek és az eredményes vadgazdálkodás miatt – mondhatni, gímszarvas „nagyhatalom”.
Tóth Csaba kifejtette, a második világháborút követően a hatvanas-hetvenes években „tetőzött” hazánk nagyvadállománya, erre az időre mondhatjuk, hogy „vadászati világhatalommá” váltunk.
Szavai szerint – „a vadászat, a vadgazdálkodás nagyon fontos szegmense a mezőgazdaságnak, a megnövekedett nagyvadállományt kézben kell tartani, hiszen komoly károkat okozhat a mező- és erdőgazdaságban”.
Forrás: hirado.hu
Az afrikai sertéspestis (ASP) elleni védekezés fontosságáról az elmúlt években rengeteget hallhattunk. Sokak számára azonban a betegség mindeddig elsősorban a...
A csapat felszerelését szállító öreg Bedford terepjárók porfelhőt hagyva maguk után ütemesen robogtak úticélunk, az Otjisauna vadászfarm felé. A...
