„A 2015. évi tavaszi bakvadászattal indult el a „vadászkarrierem”, akkor életem első bakjait, egy Nyíregyháza melletti vadásztársaság területén ejtettem el.
Ahogy ma, akkor sem a szabályos, hatos bakok vonzottak; a rendellenes, különös agancsok érdekeltek. Az akkori vadőr kísérőm tanúja volt első sikerélményeimnek, ez lett későbbi barátságunk alapja. Abban a bizonyos első vadászévemben, sikeres kezdést tudhattam magaménak, és a trófeáim között – büszkeségemre –, volt egy különleges, köztünk vadászok között csak gyilkosként emlegetett bakagancsom is.
Az akkori 8 éves, gyilkos őzbakomnak, sikerült sokáig elkerülnie minket. Idős korára való tekintettel a vadőrrel együtt akkor úgy gondoltuk, hogy utódai jelen vannak, vagy megjelennek majd a területen. Az idei idény első napján igazolta feltevésünket az élet.
A reggeli cserkelés alkalmával az első bak – amelyet a kora reggeli órában megpillantottam – újra egy „gyilkos” volt. A középkorú bak, hosszú, hegyes, oldalágak nélküli gyilkos agancsot viselt. Bár messze volt (körülbelül 150 méterre, egy lucernás szélén legelészett a drótkerítés mögött), én tudtam cselekednem kell, hogy a későbbiekben ne jelentsen veszélyt a fajtársaira, és ne örökítse tovább a rendellenes, a területen már jelenlévő génállományát. A lövés eldördült, a vad tűzbe rogyott a lucernásban.
Az élet, egy különösen szép párhuzammal, és egyben vadászélménnyel ajándékozott meg, hiszen két évvel ezelőtt, alig pár száz méterrel arrébb került terítékre, az első gyilkos bakom.”
Major Ferenc
Az afrikai sertéspestis (ASP) elleni védekezés fontosságáról az elmúlt években rengeteget hallhattunk. Sokak számára azonban a betegség mindeddig elsősorban a...
A csapat felszerelését szállító öreg Bedford terepjárók porfelhőt hagyva maguk után ütemesen robogtak úticélunk, az Otjisauna vadászfarm felé. A...
