Állatkerti fajmegőrzés

A Nyíregyházi Állatpark Magyarország legnagyobb vidéki állatgyűjteménye és az egyik legeredményesebb turisztikai attrakciója. A természetes sóstói tölgyerdő több mint 35 hektáros területén 600 faj 6000 egyede él. A gyűjtemény igen egyedi, sok különleges ritka fajt is bemutatnak, amit Európában vagy nem látni máshol, vagy csak kevés állatkertben él. Háromszor lettek Európa legjobb állatkertje az 500 000 látogató alatti kategóriában. A cél, hogy a következő kategóriában is dobogósok lehessenek…

– A Nyíregyházi Állatparkot rengeteg látogató keresi fel, ami azt jelzi, hogy az emberek szeretik az állatokat. De vajon ismerik is őket? Milyen tapasztalataik vannak e téren? Csak azért kérdezem, mert jómagam úgy érzékelem, hogy idehaza főként a fiatalabb korosztályok természettudományos felkészültsége hagy némi kívánnivalót maga után…

– Én ezt kicsit másképp látom! Nem csak az állatok szeretete, hanem a tudásszomj és az érdeklődés is vonzza az emberek jelentős részét az állatkertekbe. Ennek mi azért örülünk, mert bár a hétköznapi életben úgy tűnik, hogy mi turisztikai attrakció vagyunk, az állatkertek ennél sokkal többet tudnak és sokkal többet nyújtanak a háttérben. Hiszen az oktatás, a környezetvédelmi nevelés, a természettudatos szemléletformálás a környezetismeret és a fajok fenntartása és megőrzése számunkra az elsődleges.

– Belekapaszkodnék az utolsó mondatába, hiszen számos fajmegőrző programban vesznek részt, közreműködnek kihalással fenyegetett vagy fokozottan veszélyeztetett fajok egyedszámának növekedését célzó projektekben. A zárttéri tartásban történő szaporítás azonban ezen fajok természetes, szabadterületi állományait aligha pótolhatja. Egyáltalán van arra lehetőség, hogy állatkerti példányokat visszahelyezzenek eredeti környezetükbe? Az alapvető probléma ugyanis sokkal inkább az élőhelyek zsugorodása, drasztikus változása…

– Az állatkerti munka végső célja, hogy a veszélyeztetett fajok egyedeit fogságban szaporítsák, tulajdonságaikat, genetikai állományukat minél jobban megőrizzék, és a fogságban született példányokkal a jövőben az eredeti élőhelyet ismételten benépesítsék. Több hazai állatkertben született egyed visszatelepítése is sikeresen zajlott. A Fővárosi Állat- és Növénykertben kikelt tarvarjak és a Nyíregyházi Állatparkban született európai bölények már a faj eredeti élőhelyén élnek. Az európai bölény is azon fajokhoz tartozik, amelyek az állatkerteknek köszönhetik túlélésüket. A korábban még Magyarországon is előforduló faj a huszadik század elejére a szabad természetben teljesen kipusztult kontinensünkön és a tervszerű állatkerti tenyésztő munka mentette meg a kipusztulástól. A Rewilding Europe és az EAZA EEP természetvédelmi visszatelepítési programjához csatlakozott a Nyíregyházi Állatpark, így egy Nyíregyházi Állatparkból származó és később Miskolci Állatkertben nevelkedő fiatal bölény kapott lehetőséget arra, hogy a faj egykor őshonos élőhelyén, a bulgáriai Rodope-hegységben újra természetes otthonra találjon. A Boci nevű egyed életét azóta is nyomon követjük, s azóta már egy másik fajtársát is visszajuttattuk a természetbe. Ez szép példa az állatkertek közötti együttműködésre is, hiszen a visszatelepítésig a Nyíregyházán született állat, Miskolcon élt egy ideig vele egykorú fajtársakkal, és a visszatelepítés előtt egy visszavadító központban más állatkertek egyedeivel közösen várta a szállítás időpontját.

– Sokszor éri az az egyébként alaptalan vád az állatkerteket, hogy „börtönbe zárják” az ott élő egyedeket. Milyen szempontokat kell figyelembe venniük egy-egy kifutó, akvárium vagy terrárium kialakításakor, vagy éppen a takarmányozásnál?

– Természetesen nem normális dolog állatokat zárt térben tartani. Viszont a fajok napi szinten tűnnek el Földünkről számos közvetett és közvetlen emberi hatás miatt. Kell tehát kompromisszumos lehetőség. A modern, komoly zoológiai tudással rendelkező állatkertek működését ma már nem vélemények, hanem szigorú tudományos-szakmai és jogi követelmények határozzák meg. A „börtön-hasonlat” nagyon nem jó, mert egyszerűen nem írja le azt a rendszert, amelyben a természetvédelmi, állatjólléti és oktatási szempontok együtt érvényesülnek a modern állatkertben. Olyan fura világot élünk, ahol sok faj utolsó mentsvára napjainkban már csak egy állatkert lehet. A kifutók, akváriumok és terráriumok tervezésekor egyébként többszintű feltételrendszernek kell megfelelnünk a magyar jogszabályok szerint. Emellett követjük az EAZA és a WAZA (World Association of Zoos and Aquariums) szakmai standardjait és etikai kódexeit.

– Bizonyos fajokról a látogatók csupán igen felszínes információkkal rendelkeznek. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ne csak rajzfilmek, látványetetések, bemutatók alapján döntsenek a „cukiságfaktort” illetően? Gondolok itt például a veszélyes, a Kárpát-medence faunájában is egyre nagyobb gondot okozó nagyragadozókra, elsősorban a barna medvére. Törekednek arra, hogy a velük kapcsolatos problémákra felhívják a figyelmet, vagy ez elsősorban nem az állatkertek kompetenciája?

– Nagyon fontos feladat számunkra a szemléletformálás. Számos formális és informális nevelési lehetőség keretében komoly eredményeket értünk el az állatvédelmi tudatformálásban. Az állatkertben a látogatók, a gyerekektől a felnőttekig, saját tapasztalatok  és élmények alapján tanulhatnak, szerezhetnek ismereteket Földünk lakóiról. A medvékre vonatkozó szemléletformáló munkát egy átfogó, szakmailag megalapozott kiadvány is támogatja. Az oktatási osztályvezetőnk a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) és az EAZA szakértőivel közösen készítette el az „All about Ursidae” című, mintegy 250 oldalas – medvefélékről szóló – kiadványt, amely online formában ingyenesen hozzáférhető, és korszerű, nemzetközi tudományos ismereteket közvetít a világ nyolc medvefajáról. Emellett a barnamedve-ember konfliktus csökkentését szeretnénk elérni, a jelenleg nyolc nyelven olvasható „A medve nem játék” oktatási plakátunkkal, mely tippeket ad a barna medve lakta élőhelyek helyes túrázási szokásaihoz. Ehhez kapcsolódik a Nyíregyházi Állatpark gondozásában megjelent, gyermekek számára készült „Medvés Könyv”, amely magyar és angol nyelven, szintén térítésmentesen elérhető online. A kiadvány pedagógiai eszközként segíti a környezeti nevelést, támogatva a fiatalok természetismereti és természetvédelmi attitűdjének fejlődését.

– Ugyancsak téves elmélet, és nehéz tudatosítani az emberekkel, hogy az érintett fajok többsége nem a legális vadászat miatt sodródott végveszélybe. Valahogy mégis ez szerepel a köztudatban. Miért?

– Véleményem szerint a „vadászat” fogalmát gyakran összemossák az illegális tevékenységgel, ráadásul a közösségi média felületek a drámai történeteket erősítik fel. Egy elejtett állatról készült fotó sokkal gyorsabban kelt érzelmi reakciót, mint például egy erdőterület fokozatos eltűnését bemutató térkép. Parkunkban cél a látogatók tudatformálása, és például a Kárpát-medence élővilágát bemutató tanóráinkon nem csupán a hazánk vadjairól szóló tanösvényt ismertetjük, hanem a vadászat ökológiai szerepét is, ahol beszélünk az állományszabályozásról, az élőhelykezelésről, valamint elkülönítjük a legális vadgazdálkodást az illegális tevékenységektől. Az órákat gyakran olyan állatgondozók tartják, akik maguk is vadásznak, ezért hiteles, terepi tapasztalaton alapuló magyarázatot tudnak adni a témáról.

– Számos nyugat-európai állatkertben járva örömmel tapasztaltam, hogy tájékoztatótablókon, interaktív foglalkoztatóprogramokon próbálják tudatosítani a vadászat szükségszerűségét, felhívni a figyelmet a vadászat kiemelt természetvédelmi jelentőségére. Itthon kényes ügyként kezelik ezt a tevékenységet. Minek „köszönhetjük” mindezt?

– Nézze! Ez nyilván olyan érzékeny téma, mint ahogy fentebb az állatkertek kérdése, hogy szabadban vagy állatkertben? Teljesen természetes, ha valaki nem örül annak, hogy mások állatokat „ölnek”. Ugyanakkor, a helyes szemléletformálás – és ebben nyilván a vadászoknak is jelentős szerepe kell hogy legyen – előbb-utóbb megérteti az emberekkel, hogy a céltudatos, okszerű, ellenőrzött vadászat fontos része a fajfenntartásnak, a minőségi állományok kialakulásának és a fajvédelemnek. Természetismereti szempontból mi itt, Nyíregyházán kiemelten fontosnak tartjuk ennek tudatosítását. Az említett tanórák mellett van egy komplett külső kiállítási bemutatónk, mely az „Egy a természettel” projektben megvalósult oktatóösvény, ahol a vadgazdálkodást, a hazai vadfajokat és a természet összefüggéseit mutatjuk be.

– A Nyíregyházi Állatpark eredményei – mind állatvédelmi, mind fajmegőrzési, mind turisztikai szempontból – elismerésre méltóak. Az ember azt gondolná, hogy amit csak lehetett már „kihoztak belőle”. Lehet még innen is továbblépni? Milyen fejlesztési elképzeléseik vannak a közeli vagy távoli jövőre nézve.

– Mi most már egyre inkább a tudományos igényességű feladatokat keressük. Két állatorvos kollégám éppen a Phd minősítésén dolgozik, mindkettő témája olyan, mely hosszú távon jelentősen befolyásolhatja az állatpark minőségi munkáját. Több mint 100 szigorúan veszélyeztetett EEPs ( European Endangered Species) fajt tartunk. Egyik munkatársunk egész Európában felel az akváriumokban tartott csontoshalak populációjáért, ő fogja össze és koordinálja számos európai országból származó szakember munkáját, akik azon dolgoznak, hogy belátható jövőn belül a nagy európai akváriumok képesek legyenek a különleges tengeri halak tenyésztésére, hogy az állatkertek ne természetes élőhelyekről szerezzék be a halállományukat. Örömmel mondhatom, hogy Nyíregyházán sikerült eredményesen felnevelni bambuszcápákat, és banggai kardinálishal-ivadékokat. Ha minden akvárium csak 2-3 tengeri halfaj tenyésztésben sikeres, jelentősen hozzájárul a  tengerek élővilágának védelméhez. De Nyíregyházán koordináljuk a vörös óriáskenguru EEP programját is, illetőleg a rendkívül értékes és ritka Steller-sas jövőjét meghatározó fajmegmentési programot, valamint a fehérbóbitás kakadu túlélését segítő EEP koordinátor is az én kezeim között nőtt fel. Szép példája a fajmegmentésnek, hogy a két éve átadott – egyébként Európában is különleges – Jégvilág Interaktív Állatbemutatóban tizenhárom hónapja két jegesmedvebocs született, akik két és féléves korukban elkerülnek más állatkertbe, hogy ott új családot alapítsanak, és legalább azt lehetővé tegyék, hogy az emberi terjeszkedés és a globális felmelegedés által sújtott élőhelyszűkülés miatti vad állomány gondjait legalább zárt tartásban lehessen orvosolni.

Wallendums Péter

NÉVJEGY

Gajdos László 63 éves, Nyíregyházán él újságíró feleségével. Két felnőtt lánya van. Tősgyökeres nyíregyházi, a belvárosban nőtt fel. Kaposváron szerzett állattenyésztő üzemmérnöki diplomát, de pályája első évtizedét még nem állatkertben, hanem a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójában töltötte, mezőgazdasági és sportműsorok szerkesztőjeként. 1996-ban a Nyíregyházi Közgyűlés egyhangú támogatásával a sóstói erdőben szunnyadó Kultúrpark igazgatója lett. Bár kezdetben kevesen hittek benne, egy év múlva egzotikus állatokkal megnyitotta az új állatkertet. Az azóta eltelt közel három évtizedben a Nyíregyházi Állatpark Magyarország legnagyobb vidéki állatgyűjteményévé vált, évente több mint hatszázezer látogatóval és nemzetközi hírnévvel. Gajdos László öt éve vezeti a Magyar Állatkertek és Akváriumok Szövetségét, Nyíregyháza díszpolgára, számos rangos elismerés – köztük megyei Príma díj és a Fehér Rózsa-díj – birtokosa. A magyar turizmus 50 meghatározó szakembere közé is beválasztották. Munkája csúcspontjaként 2024-ben megkapta a Magyar Bronz Érdemkeresztet.

Az interjú megjelent a Magyar VADÁSZLAP 2026/februári számában

A fotón: Az első Nyíregyházi Állatparkban született afrikai elefántborjú