A mezőgazdasági területek biológiai sokféleségének csökkenése ma már egész Európában komoly természetvédelmi kihívást jelent. Az intenzív mezőgazdasági művelés, a táblaszegélyek és sövények eltűnése, a virágos élőhelyek visszaszorulása, valamint a beporzó rovarok számának drasztikus csökkenése nemcsak a vadon élő állatfajokat, hanem magát a mezőgazdaság hosszú távú fenntarthatóságát is veszélyezteti. Erre a problémára keresi a választ egy Lengyelországban elindított kezdeményezés, amelynek középpontjában a fogoly (Perdix perdix) áll.
A Nagy-lengyelországi Vajdaság Kościan térségében a helyi vadászok kezdeményezésére olyan összefogás jött létre, amelyben önkormányzatok, gazdálkodók, erdészek, méhészek, pedagógusok és a helyi lakosság is aktív szerepet vállal. A program célja nem csupán a fogolyállomány visszaállítása, hanem a teljes agrártáj ökológiai állapotának javítása.
A fogoly nem véletlenül került a projekt középpontjába. Európa-szerte az egyik legfontosabb indikátorfajnak számít: ahol életképes fogolyállomány található, ott rendszerint megfelelő mennyiségű rovar, változatos növényzet és jó ökológiai állapotú mezőgazdasági élőhely is jelen van. A faj eltűnése ezért sokkal többet jelent egyetlen madárfaj visszaszorulásánál – az egész agrárökoszisztéma romló állapotára figyelmeztet.
A program keretében egy 7580 hektáros vadászterületen dolgoznak. Ebből mintegy 1650 hektárt jelöltek ki élőhely-fejlesztésre, míg 610 hektáron – ahol a fogoly már teljesen eltűnt – idén ősszel 24 párt telepítenek vissza. Azokon a területrészeken, ahol még maradt kisebb állomány, az élőhely javításával és kiegészítő takarmányozással szeretnék növelni a madarak túlélési esélyeit.
A természetvédelmi munka azonban messze túlmutat a madarak visszatelepítésén. A gazdálkodók virágos mezsgyéket alakítanak ki, cserje- és fasorokat ültetnek, évelő növényzetet telepítenek a táblák szélére, amelyek egyszerre biztosítanak búvóhelyet a vadnak, táplálékot a beporzó rovaroknak és javítják a talaj állapotát. Egy korábban hulladéklerakóként használt, több, mint két hektáros területet is helyreállítottak, őshonos növényfajokkal ültették be, ezzel új élőhelyet teremtve számos más növény- és állatfaj számára.
Külön figyelmet fordítanak a szemléletformálásra is. A projekt részeként szabadtéri oktatóközpont épül, ahol iskolások számára természetismereti foglalkozásokat, terepi bemutatókat és közösségi programokat szerveznek. A cél az, hogy a következő generáció már úgy tekintsen a mezőgazdasági tájra, mint egy összetett élő rendszerre, amelynek megőrzése közös felelősségünk.
A kezdeményezés jól mutatja, hogy a modern vadgazdálkodás messze nem kizárólag a vadászatot jelenti. Egyre inkább az élőhelyek fenntartásáról, a biodiverzitás növeléséről és a természetvédelmi együttműködésről szól. A vadászok sok helyen ma már nemcsak kezelői, hanem aktív építői is a tájnak.
Magyarországon is számos hasonló kezdeményezés működik. A vadföldek létesítése, a mezsgyék fenntartása, a cserjesávok telepítése, az apróvad élőhelyeinek fejlesztése vagy éppen a vízvisszatartó élőhelyek kialakítása mind olyan beavatkozások, amelyek nemcsak a vadállományt segítik, hanem számos védett madár-, rovar- és kisemlősfaj számára is kedvezőbb életfeltételeket teremtenek. A lengyel példa jól bizonyítja, hogy amikor a vadászok, a gazdálkodók, a természetvédők és a helyi közösségek közös célért dolgoznak, abból végső soron az egész vidéki táj profitál.
Kép: 123rf.com



