Egy új brit kutatás érdekes összefüggésre világított rá a nagytestű növényevők, a növényzet és a kullancsok mennyisége között. A dél-angliai New Forest területén végzett vizsgálat szerint azokon az erdőterületeken, ahol szarvasmarhák és pónik szabadon legelhettek, lényegesen kevesebb kullancsot találtak, mint az állatok elől elzárt részeken. Az eredmények a vadgazdálkodás számára is érdekes kérdéseket vetnek fel.
A kutatók húsz mintaterületet vizsgáltak 2021 és 2023 között. Tíz olyan erdőrészletet választottak, ahová a legelő állatok bejuthattak, további tízet pedig kerítés védett a haszonállatoktól. A legeltetett területeken alacsonyabb volt az aljnövényzet, és szignifikánsan kevesebb, gazdára váró közönséges kullancs – Ixodes ricinus – nimfát találtak.
A kutatás egyik legérdekesebb eredménye éppen az, hogy a nagytestű növényevők jelenléte bizonyos körülmények között csökkentheti a kullancsok számát. A szarvasmarhák és pónik legelése ritkább, alacsonyabb aljnövényzetet alakított ki, amely kevésbé kedvező környezetet biztosított a kullancsok számára.
De miért is érdekes ez vadászati szempontból? Az őz, a gímszarvas és más patás fajok is fontos gazdaállatai a kullancsoknak. Vagyis a nagytestű növényevők kétféleképpen is hathatnak a kullancsállományra: miközben táplálkozási lehetőséget biztosítanak számukra, a növényzet átalakításával akár csökkenthetik is a számukra kedvező élőhelyet.
Éppen ezért nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy több vagy kevesebb nagyvad automatikusan több vagy kevesebb kullancsot jelent. Az állománysűrűség mellett döntő lehet az is, hogy a nagytestű növényevők milyen hatással vannak az adott terület növényzetére és mikroklímájára.
A kullancsok száma és a Lyme-kór kockázata között sincs egyértelmű korreláció. A szarvasfélék fontos gazdái lehetnek a kifejlett kullancsoknak, ugyanakkor nem tekinthetők a Lyme-kórt okozó Borrelia baktériumok legfontosabb fenntartó gazdáinak. Ebben sokkal nagyobb szerep jut bizonyos kisemlősöknek és madaraknak.
Így akár olyan helyzet is kialakulhat, hogy egy adott területen sok a szarvas és sok a kullancs, de a kullancsok között nem feltétlenül magasabb a Borrelia-fertőzöttség aránya. Egyes kutatások az úgynevezett „hígító hatást” is vizsgálják, amikor a kullancsok olyan nagytestű állatokon táplálkoznak, amelyekből nem tudják felvenni a kórokozót.
Mindez vadgazdálkodási szempontból különösen érdekes. A kullancsveszélyt ugyanis aligha lehet pusztán azzal a kijelentéssel elintézni, hogy túl sok a nagyvad. Az állománysűrűség mellett legalább ilyen fontos lehet az élőhely szerkezete, az aljnövényzet magassága, a páratartalom, az erdőszegélyek mennyisége, valamint a kisemlős- és madárfauna összetétele.
A New Forest eredménye ezért egy másik fontos kérdést is felvet: vajon a megfelelő élőhelykezelés, illetve bizonyos területeken a legeltetés a kullancsok elleni védekezés egyik eszköze lehet-e?
A válaszhoz még további kutatások szükségesek. Maga a vizsgálat is egy konkrét angliai terület eredményeire épül, ezért abból nem lehet automatikusan egész Európára érvényes következtetéseket levonni. Az viszont egyre világosabb, hogy a vadállomány, a háziállatok, a növényzet és a kullancsok kapcsolata egyetlen egyszerű ok-okozati összefüggéssel nem írható le.
És talán éppen ez a legfontosabb tanulság vadgazdálkodás szempontból is: nem pusztán azt kell vizsgálni, hány nagyvad él egy adott területen, hanem azt is, hogy az állatok jelenléte miként alakítja az egész élőhelyet.
Forrás: European Commission – Science for Environment Policy; Gandy et al.: The role of large ungulate grazers on Ixodes ricinus and tick-borne pathogens in the New Forest – a case study for future rewilded landscapes, Ticks and Tick-borne Diseases.
Fotó: 123rf
Egy új brit kutatás érdekes összefüggésre világított rá a nagytestű növényevők, a növényzet és a kullancsok mennyisége között. A dél-angliai...
Átfogó vizsgálatot indított az angol kormány a mesterségesen tenyésztett és vadászati célból kibocsátott fácánok és foglyok környezeti, állategészségügyi és állatjóléti...
