Kétezer szarvas sorsa osztja meg Catalina szigetét

Közel száz évvel ezelőtt vadászati céllal telepítették be őket, ma pedig a teljes állomány felszámolására készülnek. A kaliforniai Catalina-szigeten mintegy kétezer öszvérszarvas él, amelyek eltávolítását a természetvédők az őshonos növényzet és a sziget ökoszisztémájának megmentésével indokolják. A terv ugyanakkor komoly társadalmi ellenállást váltott ki: helyiek, vadászok és állatvédők egyaránt tiltakoznak, több mint 32 ezren írtak alá petíciót, az ügy pedig bíróság elé került.

A Los Angelestől délnyugatra fekvő Santa Catalina Island különleges szigetvilág. Területének mintegy 88 százalékát a nonprofit Catalina Island Conservancy kezeli, amely évtizedek óta dolgozik az őshonos élőhelyek helyreállításán.

Az öszvérszarvas azonban nem része a sziget eredeti faunájának. Az első példányokat az 1920-as évek végén telepítették be, elsősorban vadászati céllal. Mindössze néhány tucat állatból néhány évtized alatt több ezres populáció alakult ki.

A probléma sem új keletű. Már az 1940-es évek végén próbálták befogással csökkenteni az állományt. 1948-ban, amikor nagyjából kétezer szarvast becsültek a szigeten, körülbelül 150 állatot sikerült befogni, és mindössze 110 jutott el a szárazföldre. A kísérlet nem oldotta meg a problémát.

Évtizedek vadászata sem volt elég

A sziget szarvasait több mint négy évtizede rendszeresen vadásszák. A rendelkezésre álló adatok szerint 2012 és 2024 között évente átlagosan körülbelül 350 állat került terítékre, ennek ellenére az állomány nagysága 1200 és 2600 példány között ingadozott.

2024-ben ezer vadászati engedélyt adtak ki, mégis csak 379 szarvast ejtettek el. A természetvédelmi kezelő szervezet ebből arra következtetett, hogy a hagyományos rekreációs vadászat önmagában nem alkalmas az állomány tartós és jelentős csökkentésére.

Ez önmagában is érdekes vadgazdálkodási kérdést vet fel: ha évtizedeken keresztül jelentős teríték mellett sem sikerül érdemben csökkenteni egy populációt, hol húzódik a határ a vadászati hasznosítás és a célzott állományszabályozás között?

A természetvédők szerint nincs más út

A Catalina Island Conservancy azonban már nem egyszerűen állománycsökkentésről beszél. Céljuk a szigeten élő öszvérszarvas-populáció teljes felszámolása. Álláspontjuk szerint a szarvasok jelentős károkat okoznak a sziget különleges növényvilágában. Az ökológiai rendszer nagytestű növényevő patások nélkül fejlődött, ezért számos őshonos és endemikus növényfaj különösen érzékeny a folyamatos taposásra és rágásra.

A kezelő szerint a szarvasok nemcsak az őshonos növények regenerációját akadályozzák, hanem elősegítik az idegenhonos egynyári füvek térnyerését is. Ezek a növények a száraz időszakban könnyebben meggyulladnak, így a természetvédők összefüggést látnak a szarvasállomány, az élőhelyek átalakulása és a fokozódó bozóttűzveszély között. Catalina területét a CAL FIRE a legmagasabb tűzveszélyességi kategóriába sorolja.

A Conservancy szerint más módszereket is megvizsgáltak. A teljes állomány áttelepítését az állatok befogásával járó stressz, a betegségek átvitelének veszélye, a terep és a költségek miatt tartják kivitelezhetetlennek. Az általános sterilizáció azért nem jelentene gyors megoldást, mert a sterilizált állatok még hosszú éveken keresztül ugyanúgy fogyasztanák a növényzetet. A teljes bekerítés pedig a sziget mérete és domborzata miatt nem reális lehetőség.

Helikopter helyett professzionális lövészek

Az eredeti megoldási terv még azt tartalmazta, hogy a szarvasok egy részét helikopterről dolgozó mesterlövészek segítségével távolítják el. Ez hatalmas felháborodást váltott ki.

A közösségi tiltakozás hatására ezt a módszert végül elvetették. A jelenlegi programban képzett vadgazdálkodási szakemberek dolgoznak majd a földről, ellenőrzött körülmények között, több éven keresztül. Az eltávolítást éjszaka végeznék, etetőhelyekkel, hőkamerákkal, drónokkal és más technikai eszközökkel segítve.

Az első „bevetésre” 2026 szeptemberében és októberében kerül sor a Middle Ranch térségében. A Conservancy közlése szerint körülbelül 200 szarvast érinthet. A munkát főként napnyugta után végzik, az érintett túraútvonalakat éjszakára lezárják.

„Nem inváziós faj, hanem Catalina része”

A tudományos érvek mellett azonban egy másik történet is létezik: az embereké.

A szarvas közel száz éve él Catalinán. Több generáció nőtt fel úgy, hogy az állatok ott voltak a települések környékén, az utak mellett, a kirándulóhelyeken és a hegyoldalakon. Sok helyi lakos számára ezért nem egy idegenhonos fajról, hanem egy megszokott és szeretett állatról van szó.

Az eredeti terv elleni petíciót mára több mint 32 900 ember írta alá. A Coalition to Save Catalina Island Deer szerint a szarvasok teljes eltávolítása túlzó válasz, és szerintük megfelelő vadászati rendszerrel, adaptív állományszabályozással és más beavatkozásokkal kezelhető lenne a probléma.

A társadalmi ellenállás nagyságát jól mutatja egy 2023-as avaloni városi tanácsülés is. A nyilvános hozzászólások mintegy két órán keresztül tartottak, és a felszólalók többsége ellenezte az akkori radikális tervet.

A helyi állatvédő szervezet, a Catalina Island Humane Society szintén a teljes állományfelszámolás ellen foglalt állást, és humánusabb alternatívák vizsgálatát sürgette.

A vita még a helyi politikába is bekerült. A 2026-os avaloni választások előtt képviselőjelölteket kérdeztek arról, támogatják-e az eradikációt. Volt olyan jelölt, aki nyíltan úgy fogalmazott: ellenzi a teljes állomány felszámolását, de támogatná a felelősen szabályozott vadászatot, mint állománykezelési eszközt.

Ugyanakkor a társadalmi álláspont sem egységes. A sziget őslakos hagyományaihoz kapcsolódó több Gabrieleno-Tongva közösség támogatja az eltávolítást, arra hivatkozva, hogy a szarvasok károsítják azokat az őshonos növényfajokat is, amelyeknek kulturális és hagyományos felhasználási jelentőségük van.

A vadászok bírósághoz fordultak

Az ügyben több vadászati és természetvédelmi szervezet – köztük a Safari Club International, a California Deer Association és más érdekképviseletek – pert indított a program ellen.

Álláspontjuk szerint a hatóság nem vizsgálta megfelelően az eradikáció környezeti hatásait, és nem fordított kellő figyelmet az olyan alternatívákra, mint az intenzívebb szabályozott vadászat.

Szeptember elején ideiglenes bírósági tiltást kértek, hogy a per lezárásáig ne kezdődhessen meg a szarvasok eltávolítása.

Curtis A. Kin bíró azonban szeptember 3-án elutasította a kérelmet, ezért az első program már el is indult. Fontos azonban, hogy a bíróság ezzel még nem döntött arról, jogszerű-e maga a teljes eradikáció. A vadászati szervezetek pere tovább folytatódik.

Vadgazdálkodás vagy teljes eltávolítás?

A Catalina-szigeti történetet természetesen nem lehet egy az egyben magyar viszonyokra átültetni. A hazai nagyvadfajok természetes faunánk részét képezik, míg az öszvérszarvast mesterségesen telepítették a szigetre.

A történet mégis felvet egy nálunk is ismerős szakmai kérdést.

Mekkora vadállomány tartható fenn úgy, hogy közben az erdők és más természetes élőhelyek regenerációja se kerüljön veszélybe? És amikor a természetvédelmi célok egyre kisebb állományt követelnek, milyen szerepe lehet a vadászatnak a megoldásban?

Catalinán erre most radikális választ adtak: nem több vadászatot, hanem a populáció teljes felszámolását választották.

A valódi vita pedig talán éppen erről szól. Egy állatfaj biológiai értelemben lehet idegenhonos, miközben közel száz év alatt a helyi társadalom számára a táj, a kultúra és a mindennapi élet részévé válik.

Ilyenkor már nem pusztán ökológiai kérdés, hogy mi történjen vele.

Források: Catalina Island Conservancy; California Department of Fish and Wildlife; Los Angeles Times; The Guardian; The Catalina Islander; Safari Club International; California Rifle & Pistol Association; Coalition to Save Catalina Island Deer.