Franciaország a vadászati trófeák behozatalának jelentős szigorítására készül: a kormány bejelentése szerint megtiltanák az Európai Unió CITES-szabályozásának A és B mellékletébe tartozó fajok vadászati trófeáinak importját. A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács, a CIC szerint azonban egy általános tiltás nem feltétlenül segítené a veszélyeztetett fajok védelmét, sőt egyes országokban éppen a természetvédelem és a helyi közösségek finanszírozását gyengítheti.
A francia parlamentben már tavasszal megjelentek azok a kezdeményezések, amelyek nemcsak Franciaországban, hanem az egész Európai Unióban megtiltanák a védett fajok vadászati trófeáinak importját, exportját és reexportját.
A szenátusi indítvány az EU CITES-rendelet mellékleteiben szereplő fajokra terjesztené ki a korlátozást. Franciaország egyébként már 2015 óta tiltja az oroszlántrófeák behozatalát. Belgium, Hollandia és Finnország szintén vezetett be különböző importkorlátozásokat.
A francia kormány ennél is tovább lépett. Egy szeptemberben közzétett hivatalos parlamenti válasz szerint a miniszterelnök július 28-án bejelentette az A és B mellékletbe tartozó fajok vadászati trófeáinak importtilalmát, amelyet miniszteri rendeletben kívánnak végrehajtani.
A CIC szerint azonban a döntés nem kizárólag francia vagy európai ügy. A szervezet augusztus óta Dél-Afrika, Zambia, Namíbia, Tanzánia, Zimbabwe és Kamerun vadgazdálkodási hatóságaival egyeztet. A dél-afrikai országokat tömörítő SADC képviselői augusztus végén közös fellépésről állapodtak meg, Tanzánia, Zambia és Dél-Afrika pedig már hivatalos megkeresést is intézett Franciaországhoz. Zimbabwe szintén válaszra készül.
Ennek oka, hogy ezekben az országokban a szabályozott külföldi vadászat több helyen egy összetett vadgazdálkodási rendszer része. A vadászati bevételek finanszírozhatják az élőhelyek fenntartását, a vadőrök munkáját, az orvvadászat elleni védekezést, és egyes modellekben közvetlen bevételt biztosítanak a helyi közösségek számára is.
Ha az európai vadászok nem vihetik haza legálisan megszerzett trófeáikat, a CIC attól tart, hogy csökkenhet a fizetőképes kereslet ezekre a vadászatokra, és ezzel együtt az ezekből származó természetvédelmi bevétel is.
A kérdést ugyanakkor nem lehet úgy leegyszerűsíteni, hogy minden trófeavadászat automatikusan hasznos lenne a természetvédelem számára.
Ehhez megfelelő állománybecslésre, tudományosan meghatározott hasznosításra, hatékony ellenőrzésre és arra van szükség, hogy a bevételek valóban visszakerüljenek a természetvédelembe és a helyi közösségekhez.
Az IUCN fenntartható hasznosítással kapcsolatos álláspontja szerint a vadon élő fajok fenntartható használata megfelelő feltételek mellett fontos eszköze lehet egyszerre a természetvédelemnek és a vidéki megélhetésnek. Korábbi IUCN-szakmai anyagok például a namíbiai közösségi természetvédelmi rendszert olyan modellként mutatták be, ahol a szabályozott vadászatból származó bevétel hozzájárult a vadállományok helyreállításához és a természetes élőhelyek fenntartásához.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden országban vagy minden faj esetében ugyanez a helyzet.
A vita nem kizárólag vadászati szervezetek és állatvédők között zajlik. Az Oxfordi Egyetem kutatói a brit trófeaimport-tilalom vizsgálatakor arra jutottak, hogy a CITES-listás fajok nemzetközi trófeakereskedelmének általános tiltása több esetben aránytalan intézkedés lehet.
A kutatás szerint a 2000 és 2022 között trófeaként kereskedett CITES-fajok esetében a trófeavadászatot nem azonosították egyik faj fő globális veszélyeztető tényezőjeként sem. A kutatók arra figyelmeztettek, hogy egy általános importtilalom olyan természetvédelmi rendszerek bevételeit is megszüntetheti, ahol a szabályozott vadászat bizonyíthatóan szerepet játszik az élőhelyek és a vadállomány fenntartásában.
Ez nem bizonyítja, hogy a francia javaslat szükségszerűen káros lesz, de azt igen, hogy annak természetvédelmi következményeit érdemes fajonként és országonként vizsgálni.
A CIC szerint egy európai ország döntésének figyelembe kell vennie azoknak az államoknak és helyi közösségeknek a véleményét is, amelyek területén az érintett fajok ténylegesen élnek.
Dél-Afrika, Namíbia, Zimbabwe vagy Zambia számára egy elefánt-, oroszlán- vagy antilopállomány nem kizárólag természetvédelmi kérdés. A vadon élő állatokkal együtt élő közösségeknek viselniük kell a vadkárokat, az állatállomány veszteségeit, esetenként pedig az emberi életet veszélyeztető konfliktusokat is.
A természetvédelem hosszú távú sikeréhez ezért az is hozzátartozik, hogy a helyi lakosság számára legyen kézzelfogható értéke a vadállomány fennmaradásának.
A francia vita ezért jóval többről szól, mint arról, helyes-e egy vadászati trófeát hazavinni Afrikából.
A valódi kérdés az, hogy melyik rendszer szolgálja hatékonyabban a vadon élő állatok hosszú távú fennmaradását.
Az egyik megközelítés szerint a veszélyeztetett vagy védett fajok trófeáinak nemzetközi kereskedelmét etikai és természetvédelmi okokból minél szigorúbban korlátozni kell. Ezt az álláspontot képviselik a francia parlamenti kezdeményezések is.
A másik oldal szerint viszont egy általános tilalom figyelmen kívül hagyhatja, hogy egyes jól szabályozott vadászati programok gazdasági értéket teremtenek a vad számára, és ebből élőhelyvédelem, ellenőrzés és helyi megélhetés finanszírozható.
A CIC ezért nem a szabályozás megszüntetését kéri, hanem azt, hogy a döntések tudományos adatok, az egyes populációk állapota és az érintett országok tapasztalatai alapján szülessenek meg.
A francia döntés következményei így messze túlmutathatnak Franciaország határain. Ha a tiltás csökkenti egyes afrikai vadgazdálkodási programok bevételét, akkor annak hatását nem Párizsban, hanem több ezer kilométerrel távolabb, azokban a közösségekben és élőhelyeken lehet majd igazán lemérni, amelyeknek a védelmét a szabályozás elvileg szolgálni kívánja.
Forrás: CIC
Támogasd a Magyar Vadászlap működését!
Ha fontosnak tartod a hiteles, független vadászati tájékoztatást és a vadgazdálkodással kapcsolatos szakmai kérdések bemutatását, támogasd a Magyar Vadászlap működését a Vadászlap Donably oldalán!
Franciaország a vadászati trófeák behozatalának jelentős szigorítására készül: a kormány bejelentése szerint megtiltanák az Európai Unió CITES-szabályozásának A és B...
Tizennyolc év után ismét hivatalosan engedélyezett szafarivadászatot tartottak Angolában. Az afrikai ország az elmúlt években kezdte újjáépíteni vadgazdálkodási rendszerét, és...
