Lassan véget ér az első hét a 2016. évi őzbakidényből. Sorjáznak a szebbnél szebb bakok. Igazi különlegességek is puskavégre kerültek és láthatóan a vérebeseknek is akad munkája bőven. Ahogy az megszokott, a trófeás vad vadászatának idején, például bőgésben, vagy üzekedéskor hamar vérebest hívnak a sebzett vadhoz, nehogy elvesszen, nem úgy, mint a téli tarvad vadászatokkor.
Az utánkeresők gyarapodó hívásainak az oka egyrészt talán a felismert értékmentésnek köszönhető, másfelől pedig, mert a vendégek hibáznak. Na persze, hazudik az, aki azt mondja, hogy ő még sose „lőtt mellé”. A rossz lövéshez vezethetnek technikai okok – például elállítódott távcső vagy hibás töltény – és az emberi tényezőből adódók is. Ott a vadászláz, ami még a leggyakorlottabbakat is elfoghatja, vagy a rutin hiánya.
Az orvosság a címben is említett gyakorlás, amit nem a vadon kell megvalósítani, hanem a lőtéren. (Mondhatják, hogy mi sem természetesebb: fizessem ki, és már megy is mindenki a
lőtérre!)
Jól tudom, legtöbben (beleértve jómagamat is) nem tudunk anyagi források és idő hiányában annyit vadászni, mint amennyit szeretnének. Azonban idénykezdetkor, az első éles vadászatok előtt érdemes egy kis pénzt áldozni a lőtéri gyakorlásra is. Igaz, ez bizony nem olcsó mulatság, de a sebzés sem, ami a becsült trófeatömeg után fizetendő bérvadászati összeg fele is lehet. Mindenesetre a hibázás kellemetlen érzést hagy bennünk, vadászokban, álmatlan éjszakákat és lelkiismeret furdalást okoz, ráadásul azért megyünk, hogy végül a teríték mellett állhassunk, nem pedig azért, hogy a vadat „megpiszkoljuk” a lövésünkkel.
A lőtéren való „gyakorló vadászat” során kiderülhetnek a turpisságok. A többhetes vagy hónapos kihagyás közben, esetleg az utazások során is történhet olyasmi, amitől elállítódik a céltávcsövünk. A puskát nem kell leejteni, hogy ez megtörténjen, elég neki annyi, hogy eldől a szekrényben. Nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, esetleg nem is tudunk róla, viszont könnyen megfoszthat minket a sikertől. Pár lövéssel az ilyen jellegű hiba korrigálható, nem beszélve arról, hogy az idény kezdetére nem árt a lőtudásunkról sem lerázni a port. A lőkészséget lehet a lőpályán fejleszteni, ám a vadászlázat csak a vadászat közben tudjuk legyűrni. Enélkül technikai tudásunkkal nem sokra megyünk, a cső mindig táncolni fog, és hibázás – vagy rosszabb esetben sebzés – lesz a vége.
Aki ritkán használja golyós puskáját és csak pár alkalommal jut el vadászni, annak csak ajánlani tudom, hogy a lőtéren való „próbalövéseket” ne hanyagolja el. Meglehet, a töltényre és a lőtérhasználatra majd egy doboz muníció ára „megy pocsékba”, de inkább ezt bánjam, mint az elveszett őzbakot, amire hosszú ideje gyűjtögettem, esetleg már évek óta vágyakoztam.
Természetesen a vérebesek mindent megtesznek, és amíg a kutya megy, keresik a sebzett vadat, de csodát ők sem tehetnek, előfordulhat, hogy fel kell adniuk a nyomozást. Ezért vadászat előtt mérlegeljük, hogy tényleg felkészültünk-e tisztességesen, mind technikailag, mind lelkileg a vadászatra.
ZV
A csapat felszerelését szállító öreg Bedford terepjárók porfelhőt hagyva maguk után ütemesen robogtak úticélunk, az Otjisauna vadászfarm felé. A...
Magyarországon immár több mint harminc éve jelen van az aranysakál, és néhány év alatt egyértelművé vált, hogy állománya folyamatosan növekszik....
