A mellékelt képen látható őzbak augusztus 21-én a Pálhalmai Vadászterület Földtulajdonosi Közösség (Fejér megye) területén került terítékre. A bakot ismerték már és egész jól tartotta a területét. Az üzekedés elején több alkalommal is megtréfálta a vadászokat, amikor kifejezetten rá cserkeltek nem találták, máskor „mutogatta” magát. Végül 21-én, 17 óra után pár perccel az este a szokásos lesen találta a vendéget és kísérőjét. Jó 10 perc múlva az erdőből kiszaladt egy szintén ismert fiatal, villás bak, majd megjelent „Ő” is. A keresztben álló bakra nem sokkal fél hat előtt adtak le lövést, 120-130 méterről. A kereső távcsőben látszott, hogy kissé lecsúszott, sebzés történt. Ami ezután következett, az egy életre szóló élmény marad…
Mivel még világos volt, az ilyenkor szokásos idő kivárása után megvizsgálták a rálövés helyét, majd megkezdték az utánkeresést. Az első 150 méteren nagyon gyenge vérnyom vezetett egy sűrűben, majd egy árkon áthaladva megtalálták az első sebágyat, itt már jelentősebb mennyiségű vérrel. Eddig megközelítőleg 80 perc telt el a „csapázással”. A következő kb. 100-150 méteren, az egyre erősödő vérzésnek köszönhetően már jobba tudták követni. A bak itt már többször megállt, egy helyen le is feküdt, majd durván 300 méterre a rálövés helyétől, egy sűrű csalánfolt előtt állva a csapán meghallották, hogy a gazban zörög a sebzett. Végül 19:23-kor kegyelemlövéssel sikerült terítékre hozni.
Odalépve hozzá látták meg, hogy az első lövés éppen a mellkas alatt csúszott el, és a bal első lábat találta el, eltörve azt.
A kétlábú „utánkeresés mellett” azért döntöttek, mert viszonylag korán volt, elég vért találtak és mert vérebes sajnos nem állt rendelkezésükre, éppen vadásztatott. Csak másnap reggel tudott volna jönni, mint utólag kiderült, valószínűleg hiába, mert másnap este fél tízig folyamatosan esett az eső.
Forrás: Csánk Balázs
