„Csak mértékkel!”

0

Javában tart az apróvad idény és a legtöbb helyen már jó pár nyulászáson túl vannak. A vadászok hol nagyobb, hol szerényebb teríték felett emelhettek kalapot.
Évek óta tartó probléma, hogy csökken a mezei nyúl állomány, s a tavaszon, nyáron vagy ősz elején látott „nyúlbőség” a téli vadászatok idejére „füstté válik”.

Ennek több oka is van, amelyek közül nem tudjuk mindegyiket kiküszöbölni, azonban amikre hatással lehetünk, igyekeznünk kell javítani, ha az elkövetkezendő időkben nyúlra szeretnénk vadászni és nem csak üres aggatóval bóklászni a határban.nyul4
Az „álmoskönyvek” és a nagy öregek az élőhelyet tartják az egyik fő pillérnek az apróvad – így a mezei nyúl – esetében. Ezzel nem lehet vitatkozni, azonban a jelenlegi tulajdonviszonyok (kevés apróvadas vadásztársaság rendelkezik számottevő saját földdel) miatt az élőhely-fejlesztésre kevés ráhatása van a vadászatra jogosultaknak.
nyul3A modern művelési formák mellett sokszor pont a vadászatok idejére válik „kultúrsivataggá” a terület. A több tíz hektáros táblák, fasorok és csenderesek hiányában élhetetlen (de legalábbis kedvezőtlen) környezetet jelentenek a nyúl számára. Etetőkkel meg lehetne (kellene) próbálni ezen segíteni, de ez csak „helyi érzéstelenítés”. A fő probléma megoldásához, a tarlók és a fasorok fontosságára fel kellene hívni a gazdálkodók figyelmét. Ezek a vadászható és a védett fajok számára egyaránt pozitív hatással bírnak, propagálásuk a szakmai szervezetek részéről időszerű volna.
A legjobban a szőrmés és szárnyas kártevők apasztásával támogathatnánk meg állományainkat, ezt azonban az a pár hivatásos- és lelkiismeretes, „felvilágosult” sportvadász nem tudja megoldani. Minden tagnak ki kellene venni belőle a részét, – ahogy a társas vadászatokból -, mert ha az éves „kvótájuk” elsunnyogása helyett megdupláznák az elejtett ragadozók számát, nyilvánvalóan több lenne a nyúl, következésképpen bővülne a vadászati lehetőség.
Nem utolsó sorban – most reflektálnék a címre – az önmérséklet sokat javíthatna az állományokon. A tavaszi becslés egy dolog, tapasztalhatjuk, hogy alig ad alapot az őszi vagy téli hasznosításhoz. Egy jó évben bejöhetnek a számításaink, de egy szárazabb augusztus vagy aszályos szeptember boríthatja a „nagy” terveket. Egyszerűbb volna kissé előre gondolkodni, mint a vadászatokon bosszankodni.
Tőlünk nyugatra, a határ másik oldalán az őszi első vadászat „próbavadászatként” szolgál, ahol felmérik az állományt, a terítéken megvizsgálják a fiatalok és idősek arányát és ennek függvényében folytatják az idényt. Ez jelenthet több, de akár kevesebb vadászatot is, mindenesetre csökkenti az alul-, vagy a túlhasznosítás lehetőségét. 30-0Az őszi becslés elvégzésével együtt pedig reálisabb képet ad, mint a fél évvel azelőtti „megolvasás”. Ezt mi is átvehetnénk, valószínűleg nálunk szintúgy működne.
Remélhetőleg a beharangozott vadgazdálkodási alapból jut majd forrás élőhelyfejlesztésre, esetleg vadföldnek való területek bérlésére és a szakmai szervezetek (beleérte a tájegységi fővadászokat is) az elkövetkezendő, hosszú üzemtervi ciklusra való tekintettel aktívabb tájékoztatást nyújtanak a gazdálkodó feleknek a lehetőségekről, esetleges megoldásokról.

ZV

Megosztás

Szóljon hozzá! (A személyeskedő sértegetéseket és trágárságokat töröljük!)


*

error: Védett tartalom !!