A Kisalföld egyik olvasóját az „Ilyenek vagyunk, kapuváriak” plakát megihlette és beküldte a kapuvári bicskás szelet tálalásának eredetét, amely a vadászathoz is kapcsolódik.
– A kapuvári bicskás tál vagy bicskás szelet a huszadik század elejére nyúlik vissza – írta az olvasó. Úgy tudni, a volt kapuvári asztalos üzem helyén állt egykori Zöldfa vendéglőben készítette a vendéglős felesége az ételt.
A többszeletes – pácolt sertés- és marhaszelet, sertés- vagy marhamáj – étel fatálon, szezonjában salátaágyon, máskor savanyított káposztalevél- ágyon, gazdagon halmozott köretre került, erre tették a sült szalonnát és abba beleszúrták a fanyelű, színes motívumokkal festett „bugylibicskát”. Az ételt később átvette a többi neves helyi étterem is (Solymosi, Ivik, Mézes vendéglő, Jókuti, Én Szálló étterme).
Az étel esetleges eredetéről a XVIII. századból van olyan említés, amikor egy nagy vadászat után az elkészített apróvadat és a nagyvad „nemes részeit” sültként egészben tálalták fel. A házigazda monogramjával ékesített vadászkése vagy tőrje szolgált a szeletelés céljára.
Forrás: kisalfold.hu
A német vadászati statisztikák azt mutatják, hogy a gímszarvas elejtések száma egyes területeken csökken, ami komoly szakmai vitákat vált ki...
