Karvaly mentés

Sok a vita a természet- és állatvédők illetve a vadászok között. Az előbbiek azt hányják a vadászok szemére, hogy lőnek mindenre, ami mozog, gyakran fel sem ismerve az állatot és így védett fajok is elejtésre kerülnek. Az utóbbiak pedig azt hánytorgatják fel, hogy a természetvédők túlzott szigorúsággal és érthetetlen elvakultsággal képviselnek szakmailag nem igazolható álláspontot bizonyos esetekben a valóban hasznos és előre mutató ügyek mellett.

Jómagam vadász is vagyok, emellett természetvédőnek is vallom magam. Szeretek vadászni. A vadászat azonban alig néhány lövést jelent évente, a vaddal való gazdálkodás, a vadállomány gondozása az élővilág megfigyelése adja számomra a vadászat örömének javát. Sokszor szembesülök magukat vadásznak nevezők elfogadhatatlan véleményével, miszerint lőjük a ragadozó madarakat, mert miattuk nincs elég apróvad. Az a szomorú, hogy az ilyen”vadászok” lövik is a védett madarakat, ha tehetik. Sok még a tennivaló a vadászberkeken belül.

Szerencsére vannak jó példák is. Remélem, utat mutatnak, ha vadászok kerülnek hasonló helyzetbe.

Gerléztünk Csaba öcsémmel és annak Zsombor fiával Pest megye déli részén. Hajnalban beálltunk két napraforgó táblába és ott próbálkoztunk a sebes röptű madarak elejtésével. Hat galambot sikerült lőnöm, a találati arányom alig több, mint harminc százalékos volt. Az öcsém rosszabb találati aránnyal talán öt madarat ejtett el. Ebéd után, miután én korábban el akartam menni, ugyanabba a közelebb levő táblába álltunk be mindhárman. Jómagam egy villanyvezeték oszlopa alá, öcsémék pedig úgy száz méterrel arrébb. Nem ment jól a lövés, két madarat lőttem összesen. Amikor eljött az idő, kiballagtam a kocsimhoz. Éppen berakodtam a kocsiba, mikor telefonált az öcsém. Átjöttek az én üres helyemre mondta és kérdezte, hogy lőttem-e egy ragadozó madarat. Dehogy lőttem, feleltem, isten ments, de miért? Mert itt vergődik egy a földön, nem messze tőle és nem tudja, hogy mit tegyen, volt a válasz. Megkérdeztem, hogy milyen a madár és mekkora. A leírás alapján karvalyra gondoltam. Elmondtam az öcsémnek, hogy óvatosan szorítsa le a ragadozót a földre, fogja össze a két lábát, a csőrétől nem kell tartania, majd fogja össze a szárnyait is. Kértem, hogy hívjanak fel, ha ez megvan. Rövidesen újra csörgött a telefon, és jött a hír, hogy a madár – valószínűleg egy megsebzett, földön gyalogló vagy vergődő galamb után menve – lecsapott a földre, ahol csapdába esett. Pont egy muhar foltnál vágott ugyanis le és a toklászok szálai, beleakadva kitárt szárnyának tollaiba és fogva tartották. Vergődött, de nem tudta letépni magát a toklászokról. Megbeszéltük, hogy óvatosan tisztítsák meg a szárnytollakat, majd engedjék el a ragadozó madarat. Így is történt, igaz messziről, de láttam elrepülni a karvalyt. Ez a madár szerencsére nem pusztult el, nem került preparátorhoz és nem került madárkórházba sem. Szerencsés csillagzat alatt született.

Forrás: Veszprémi Péter