Rókák a farmon

Általában ragadozó kártevőkként tekintenek rájuk a gazdák, mindannyian tudjuk, hogy Róka Koma szörnyű hírnevet vívott ki magának. Ugyanakkor Tim és Rebecca, Brit juh és marha tenyésztők ösztönzik a lakosságot a rókaállomány ésszerű szinten tartására, mert tudják, hogy a rókák fontos szerepet játszanak a gazdaságunkban.

Árva rókakölykök

Nálunk a dolgok egy kicsit másként állnak, mint másutt. Az elmúlt néhány évben kaptunk több mint egy tucat elárvult rókakölyköt, és sokukat, mint egészséges fiatal felnőtteket szabadon engedtünk a birtokunkon. Ebből kifolyólag a vadállatok népessége nőtt, érdekes látni az ilyen élelmes, ravasz, vidám jószágok ügetését, keresztül a legelőkön.

Mondanom sem kell, a helyi vadászok szeretik a vidékünket, mégis el kell kerülniük minket, mert a mi földünk egy „Róka Svájc”.

Szóval, miért is szeretjük a rókát annyira?

Nem vagyunk túlságosan érzelgős gazdák, és erős gyakorlati okai vannak, amelyek az egészséges róka populáció fenntartására ösztönöznek bennünket. Egyáltalán nem gondoljuk, hogy az álláspontunk furcsa volna, és nem kell ahhoz ökológusnak lenni, hogy megértsük, miért.

Üregi nyúl szabályozás

Jelenleg szarvasmarhát és a juhot tartunk meglehetősen extenzív módon. Ez azt jelenti, hogy alapvetően a fű növekedésétől függ az üzlet. Ha több füvet termesztünk annál több tehenet és juhot vihetünk a piacra, és annál sikeresebb lesz a gazdaságunk. A juhok és a tehenek imádják a füvet, így  aggódva tapasztaltuk , hogy sajnos a nyúl is ugyanígy van vele.

Mint oly sok gazdaságnak, van egy kis problémánk a szőrmés szomszédokkal. Ne értsenek félre, az élővilág minden faját szívesen látjuk, de a nyúl nálunk klasszikus esetét mutatja az egyensúlyvesztésnek. A hatalmas népességnövekedés, majd a myxomatosis okozta összeomlás jelzik, hogy a nyúl nem igazán találta meg a helyét Nagy-Britanniában, mióta azok a borzasztó normannok az elsőket ide hozták a 11. században.

„Egy róka heti egy extra juhot produkál”

Sajnos, a nyúl reprodukciós erőműként közvetlen versenyben van velünk;  megeszik a füvet, aláássák a sövény töltéseket, meggyűrűzik a gyümölcsfák kérgét, vagy csámcsognak a zöldség ültetvényekben. Ennek a támadásnak a hatásai hamar láthatóvá váltak, és a „kártevőirtás” régi módszereit vettük elő. Azonban hiába kotorékoztunk görénnyel, vagy hívtunk segítségül bármit a nyulak szaporodtak.

Aztán megfigyeltem, hogy a birtokra egyre több róka járt be. Lenyűgözött az a módszeresség és ügyesség amivel elkapták az üregi nyulat.

Kiszámítottuk, hogy öt nyúl azonos mennyiségű füvet fogyaszt, mint egy birka, és megfigyeléseink szerint, a róka legalább egy nyulat megeszik minden másnap (akár többet is, hogyha kölyke van). Kiderült, hogy egy rókától kapok egy extra juhot minden héten. Jelenleg minden bárány eladható körülbelül 80 fontért a piacon, tehát „Róka Koma” tényleg egy fantasztikus szolgáltatást nyújt számunkra.

Rókavadászat

Nagyon feldühített tehát , mikor pár évvel ezelőtt, egy nem túl barátságos szomszédunk véletlenül tesztelte az érvelésünket. Ez az ipari tejtermelő azt állította, hogy rókák megölték a teheneit. Tudom, ez nevetségesen hangzik – hisz ugyan mennyi kárt tud tenni egy fél tonnás tejelő marhában egy 5-7kg-os róka – de ezt szajkózta.

Igazolva  állítását – holott az ő ökológia-mentes, zöld sivatagú farmján nem volt egy róka sem –  egy vadász nyúl síppal átcsábította fiatal rókáink java részét, majd a telekhatáron lelőtte őket. Ő megoldottnak tekintette a problémát, azzal nem törődve, hogy mekkora kárt tesz ezzel a szomszédjának.

A népességrobbanás

Közben a mi területünkön a nyulak megvadultak. A mezsgyéket teljesen lepusztították a puszta földig, majd beköltöztek a föld közepére. A sövény töltések annyira tele vannak alagutakkal és lyukakkal, hogy néhány valóban összeomlott. Végül a nyúl populáció elért egy olyan sűrűséget, hogy az elkerülhetetlen myxomatosis végig söpört rajtuk, mint egy vírus kaszával (Nem volt kellemes látvány). Próbáltuk felvilágosítani a környező gazdákat „róka ügyben”, rávilágítottunk hasznos oldalukra is.

Két év után, a rókák kezdtek visszatérni, és ismét kordában tartják a nyulakat. Ismét zöldülnek a legelők a gazdaságban, és jobban járunk pénzügyileg a rókákkal, mint a nyulak lámpás éjszakai vadászatával.

Rókariasztót a baromfitenyésztőknek

Nem vagyok naiv rókákat illetően, hisz’ ezek is ragadozó vadállatok, de a mérleg nyelve számunkra feléjük billen. Igen, lehet hogy egy fiatal bárányt elragadnak (különösen, ha az anyajuh el van foglalva a másik ikerbáránnyal), ahogy ez már több mint egy évtizede, hogy megtörtént nálunk is, de ez az ellés idején egy kis felügyelettel megelőzhető.

A jövőben az a szándékunk, hogy bemutassuk a legeltetett baromfit a gazdaságban, és minden bizonnyal ez komoly kihívás lesz. Mindenesetre mindent ki fogunk próbálni,  hogy puska nélkül megoldjuk a dolgot.

Vannak pulykagazdaságok, ahol idomított kutyák őrzik a „nyájat”; hordozható elektromos kerítést használnak, hogy távol tartsák a prérifarkasokat az Egyesült Államokban. Ismerek olyan kisbirtokost, aki esküszik a reggeli séta során az „illatjelölésre” a területén. Ha szükséges, én nem idegenkedek attól se, hogy időnként egy-egy nyulat, felajánláskén ott hagyjak, hogy a róka boldogan elfogyassza, vagy ha ez nem működik, miért ne idomíthatnám a rókát.

Egy régi vidéki módszer könyörtelenül kihasználta a rókák kiszámítható természetét. Ha „El Zorro koma” rajtaütött a csirke ólon, és megölt több mint egy baromfit, garantált, hogy visszajön a többiért. A régi időkben a trükk az volt, hogy jó bőven bekenték a döglött csirkét mustárporral és a róka hamar megtanulta, hogy ő már nem is szereti annyira a csirkét. Azt hiszem ennek egy modern változata lehetne a Tabasco szósz, ami különösen hatékony.

Úgy gondolom, ha az egyik róka kipróbálta az én csirke burgeremet, és kellemetlen emléke marad róla, akkor vissza fog térni a nyúl húsra.

Forrás: forestpress.hu