A cikkben szereplő két terítékfotót Bukor Kata olvasónk küldte nekünk:
„Szeretném megosztani Önökkel első bikám és első bronzérmes bakom történetét.
Nyáron megszereztem a harmadik diplomámat, ezért édesapám – akitől vadászni tanultam és tanulok folyamatosan is – meglepett azzal a lehetősséggel, hogy bőgésben elejthetek egy gímszarvas bikát. A vadászatra szeptember 21-én került sor Szelcepusztán, Hudák László hivatásos vadász segítségével. Igazán megtisztelve érzem maga, hogy első bikám egy 9-10 év körüli, páratlan 14-es, körülbelül 7-7,5 kilogramm agancstömegű egyed. (Még nincs meg a hivatalos bírálat.) Örök élmény marad, ahogy hallottam bőgni ezt a gyönyörű vadat.
Augusztus 20-án a Nádudvari Vadásztársaság területén, Szilágyi Szabolcs hivatásos vadász kíséretében ejtettem el „életem” bakját. A lehetőséget szintén édesapámtól kaptam. A bak 8-9 év körüli és nagyon különleges, fekete színű aganccsal büszkélkedik, amely a bírálaton bronzérmet szerzett.”
2 hozzászólás
Gratulálok, először is a diplomához, az eredményeidhez és nem utolsó sorban a felejthetetlen élményedhez.
Őszintén kívánom legyen még sok ilyen és hasonló örömteli pillanatban részed.
Örömmel és a jövő vadásznemzedélébe vetett bizalommal olvastam ezt a vadászias, visszafogott, mégis fontos dolgokról árulkodó visszaemlékezést, amely egyszerre minősíti a vadászt, becsüli az elejtett zsákmányt és méltó módon ismeri el az eredményes vadászatban részvevő hozzáértő kísérők munkáját.. Azt se felejtsük el, hogy a vadász édesapának ez az írás milyen kellemes pillanatokat okozhatott.