Az alábbi beszámolót Somogyi Andrástól, a Gyarmati Hunor Vadásztársaság (Győr-Moson-Sopron megye) tagjától kaptuk:
Szeptember 24-én, egy hideg, szeles napon – hosszú hetekig tartó sikertelen vadászattal a hátam mögött –, arra gondoltam, hogy este ki kellene menni… Reménykedtem, hogy Diana segedelmével sikerül elejtenem első bikámat, így konkrét tervvel érkeztem a beírókönyvhöz, de „sajnos” egyik vadásztársam, megelőzött és az általam „kiszemelt” területre írta be magát. Hosszas gondolkodás után végül a területünk egyik erdősültebb részén ültem fel a magaslesre. Balra tőlem egy erdei fenyves, a többi oldalon pedig akácerdő vett körül. Gyorsan körbenéztem a keresőtávcsővel, ám ekkor rájöttem, hogy nem kapcsoltam ki a telefonomat. A lehetséges zavarást „elhárítva” újfent felpillantottam, ekkor láttam meg a koronás bikát. Tőlem körülbelül 70 méterre lehetett. Gyorsan elbíráltam, aztán már nyúltam is a puskámért.
A bika a puskadörrenést követően, egy körülbelül 150 méteres halálvágta megtétele után összeesett. Alig tudtam elhinni, hogy sikerült!
A trófea tömege 6,50 kilogramm lett, s a bírálaton bronzérmet kapott.
Az Atlanti-óceán északi részén, Izland déli partjainál, a Vestmannaeyjar szigetcsoport egyik apró, lakatlan tagján áll egy magányos fehér ház. A...
