… nem árt, ha nem csak az „életmentő” téli kiegészítő takarmány kihelyezésére figyelünk, hanem a területünk vadállományának állapotáról, számáról is tájékozódunk.
Már többször írtunk a téli takarmányozásról, így nem részletezném túl, de „ismétlés a tudás anyja”. A hirtelen leesett hó és a tartósnak bizonyult fagypontalatti hőmérséklet, nem csak az embereket, de vadat is meglepte. Igyekezzünk minél nagyobb beltartalmi értékkel bíró takarmányt kihelyezni és lehetőleg minél gyakrabban, és a vízről se feledkezzünk meg.

A területbejárások, etetések során szintén gondolni kell az állománybecslésre, amelyet február közepére már be is kell nyújtani a hivatalnak. Apróvad esetében az etetők itt is segítségünkre lehetnek, ahogy az éjszakai reflektoros dúvad vadászatok is, ahol a rókák, borzok elejtése mellett szintén érdemes feljegyezni a lámpafényben látott nyulak számát.
Fontos, hogy a becslés ne csak hasra ütés/ vélekedés szerűen történjen, hanem legyen valamiféle módszeres alapja, mert a hamis adatokkal, nem csak a hivatalt, de önmagunkat is becsapjuk. Főleg az apróvad esetében, de a nagyvadállományainkban, olyan károkat okozhatunk, az alul, vagy túlbecslés alapján végzett hasznosítással, amelyek hosszú évekre megnehezíthetik vadgazdálkodásunkat.
Összefoglalva, a vadgazdának mindig nyitott szemmel kell járnia a területen, legyen szó vadászatról, vagy etetésről.
ZV






