2016. január 6-án este késve indult vadászatra Márton László szerződéses vadász a sellyei Gróf Draskovich Iván Vt. területén, így a lakóhelyéhez közeli Bujtos körzetbe iratkozott be. A területen található egy sertéstelep, így ha már késésben volt, gondolta megpróbálkozik a telep környékén sakált elejteni, amihez a kora délután megindult hóesés ideális „hátteret” kezdett nyújtani. Az időközben 10 cm-es re dagadt hótakaróban gyalogolt be kisszékével a kiszemelt leshelyre.
Naplemente után, 17:10-kor meg is érkezett az első magányos kan, de egy lövés helyben marasztalta. Hamarosan követte egy másik kan, amelyik hasonló sorsra jutott. 15 perc múlva egy 3-as falka érkezett, melyből egy szukát és egy kant sikerült elejtenie.
A vadász érezte, hogy élete meghatározó estéjét éli át, ezért tovább kísértette a szerencséjét, nem hiába – hat óra előtt érkezett ismét egy magányos kan, amelyik szintén követte társait az örök vadászmezőkre. Az időközben viharossá vált időjárás és az intenzív hóesés vetett véget ennek a nagy valószínűséggel megismételhetetlen vadászatnak. A mostoha körülmények sajnos a fotó minőségén is láthatóak.
Köztudomású, hogy az ország déli részén rendkívüli módon elszaporodott az aranysakál, amely folyamatosan növeli életterét. Egyre nagyobb területen jelenik meg, ahol komoly károkat okoz a vad- és egyre több helyen már a háziállat állományban is. Társaságunk a vadállomány megőrzése érdekében évek óta kiemelten fontosnak tartja a sakálállomány visszaszorítását, ezért 2015-ben az adott évben legtöbb sakált elejtő vadász részére „Sakálvadász” vándordíjat alapított – melyre ezzel az ötös sakálterítékkel együtt Márton László idén jó eséllyel pályázhat.
Forrás: Gróf Draskovich Iván Vadásztársaság, Sellye





Egy válasz
Én sajnálom a lelőtt vadálatokat. Szerintem a vadon állata szent dolog.