A „Solymászmester”

Galánthai Lelovich György az ornitológus, a solymászmester, a szakíró, a magyar solymászat egyik legnagyobb alakja, több mint százhárom esztendeje, 1913. június 7-én, Fegyverneken, földbirtokos, nemesi családban látta meg a napvilágot.

A debreceni Mezőgazdasági Akadémia elvégzését követően gróf Károlyi Gyula birtokán teljesített szolgálatot. Később a családi gazdaság irányítását vette át. Kitűnő madártani ismeretei elismeréseképpen, 1942-ben a „Madártani Intézet rendes megfigyelője” oklevéllel jutalmazták. A világháborúban a Don-kanyart is megjárta, azonban egy lőtt sérülésnek köszönhetően, a háború végét már a bécsi klinikán töltötte. A következő években a MÁLLERD alkalmazásában, az Állami Ragadozó Madár Kísérleti Állomást vezette szülőfalujában. Az intézményt 1948-ban Gödöllőre helyezték, ahová már nem tudta követni hőn szeretett madarait. Az ötvenes években készült természetfilmekben tevékenyen részt vett. Állatszeretete és a ragadozó madarak terén szerzett tudása nagy segítségére volt Homoki Nagy Istvánnak. Az egyik leghíresebb „közös” alkotásuk, az 1953-ban bemutatott „Gyöngyvirágtól Lombhullásig” című film volt, amelyben „idomár” és főszereplő is volt egy személyben. A világ több országában is nagy sikert aratott, mára már mondhatni „ikonikussá vált” mozi, nem hozta meg számára a megérdemelt elismerést. Származásából fakadóan rendszer idegennek bélyegezték és mellőzték. Egészen 1956-ig a Hortobágyi Állami Gazdaság hivatásos solymászaként dolgozhatott. A kerepestarcsai fogolytáborban tett „kitérő” után is csak a madarainak élt. Bemutatókat tartottak idehaza és külföldön. Saját maga illusztrált könyvei, amelyeket önköltségen adott ki, a hazai solymászok bibliájává váltak. Minden érdeklődőt szívesen fogadott és igyekezett átadni tudását a következő solymásznemzedéknek.

VL