A Magyar VADÁSZLAP idei hetedik lapszámában ezúttal golyós vadászpuskákkal és a különféle felszerelésekkel kapcsolatos szakmai kérdéseket járjuk körül. Az újságot július 7-től keresse az újságosoknál! Ha nem akar eddig várni, akkor pár perc alatt könnyen előfizethet az újságra (amely már július 5-én a postaládájában várja majd), amennyiben ide kattint.
A tartalomból:
– Interjú Weigl Árpád vadászbolt-tulajdonossal, fegyver- és távcsőkereskedővel
– Nem akármilyen fába vágja a fejszéjét, aki golyós kaliberekről és a hozzájuk tartozó töltényekről akar összefoglaló cikket írni, hiszen az egybeszerelt lőszer megjelenése óta a fegyver- és muníciógyártók rengeteg féle és fajta patronnal örvendeztették már meg a vadászokat. Tőtős Lehel kollégánk összeszámolta, hogy összesen 553 féle kaliber létezik. Ebbe persze beletartoznak az angolszász és metrikus jelölésű „civil”, valamint katonai töltetek is. Nyilván a lista közel sem teljes, de nagyságrendileg jól mutatja, mennyi mindenből választhatnak a jágerek vagy a sportlövők.
– Segítség, vadász lettem! Mi történik akkor, ha egy teljesen kezdő vadásztárs – akinek a bizonyítványán még meg sem száradt a tinta – elindul egy jó tanácsot biztosító rokon vagy barát híján bevásárolni? Kókai Márton kollégánk próbál cikkében segítséget nyújtani.
– Úgy hisszük, a házilagos lőszer újratöltéssel kapcsolatosan jellemzően a költséghatékonyság az első kérdés. És valljuk be, tényleg nem mindegy, hogy 300-400 vagy 700-1500 forintos áron jutunk hozzá a prémiumtöltényekhez. Sokak számára az alapvető motiváció mégsem az, hogy olcsóbb muníciót készítsenek, hanem az a vágy, hogy a fegyver-lőszer-lövész rendszeréből a lehető legtöbbet hozhassuk ki. Nos, akik ilyen tervvel fognának bele az újratöltésbe, azoknak szól Németh Balázs cikke.
– „Csapda” ABC című cikksorozatunk előző részében eljutottunk a hattyúnyak csapdák felhúzásáig és biztosításáig. Azaz, hogy miként lehet kezelni a „fegyvert” úgy, hogy ne legyen belőle balesetünk. Farkas Tibor ezúttal a telepítés szabályairól ír.
– Amikor vadra emeljük a puskánkat, akkor szeretnénk – a biztonsági szempontok teljes körű figyelembevétele mellett – úgy leadni a lövést, hogy a vadnak ne okozzunk indokolatlan fájdalmat, következésképpen az a szándékunk, hogy a vadat minél kíméletesebben hozzuk terítékre. Igen ám, de sokszor nehéz ilyen kiélezett helyzetben higgadtan cselekedni, mert félünk a vad elugrásától, ezért kapkodva, esetleg nem a megfelelő testhelyzetben vagy távolságra lévő vadra is könnyelműen odapuskázunk. Pedig ezt nem lenne szabad megtennünk! Lőni vagy nem lőni? Erre az örökérvényű kérdésre keresi a választ állandó szerzőnk, Szabó Attila.