„Murphy törvénye ismét beigazolódott! Ha a vadőr szabadnapot tervez magának, tuti beleszól valami!
Reggel fél ötkor csörög a telefon, az egyik tag: “ráérsz, mert rálőttem két disznóra, jót csattant rajtuk, de egyik sincs meg és vér sincs” – na gondoltam ez is jól kezdődik.
Gyorsan összekaptam magam és irány a helyszín, már várt a sebző másodmagával az első rálövés helyén. Tenkest vezetékre vettem és indultunk is, egyből mutatta a rálövés helyét. Ott valóban nem volt vér. Majd 40-50 méterrel azután egy csepp és ez így folytatódott ötszáz méterig, ahol egy nádasban beértük a disznót egy dagonyában. Tenkest csatoltam és már hangzott is az ugatás, de nem tudtam belopni őket. Még háromszor tudta megállítani a disznót, de egyre távolodva tőlem. Sajnos nem értem utol őket, valószínű, hogy horzs vagy húslövése lehetett, így lerázta az ebet (ekkor már fél hét és 30 fok volt)
Itatás, kis fürdés a közeli patakban és nézzük meg a másikat. Odaérve a rálövéshez Tenkes húzni kezdett a közeli kökénybokorhoz. Éppen hogy odaért az orra, horkantás, fújás – a disznó el. Négykézláb befelé, vér nincs, bélsár az van, szóval 30-06-tal hasba van lőve a vad. Szépen elindultunk a csapán, 40-50 méterenként mindkét oldalt bélsaras kenés volt. Ez is oda váltott be, mint az első jószág. Tikkasztó hőség, 9 óra, már négy órája pörög a kutya, úgy veszem észre kezd szétesni a koncentráció. Nem is kis disznó a nyomából ítélve és valószínű még él. Tanakodás – tartsunk egy óra szünetet. A pihent kutyával ismét elindultunk az utolsó jelölésemtől és 250 méter megtétele után ráleltünk a már dermedt disznóra, ami sajnos egy 70 kilós koca volt!
Lasacskán kezdünk összeszokni és az eb is egyre rutinosabb lesz, megérte a sok belefektetett munka a tanításba! Köszönjük a bizalmat !Tisztelet a vadnak!”
Forrás: Utánkeresők Baráti Köre/ Magyar László